A Verrasztós interjú” – akiknél az úszósport anyatejjel érkezett!

0

Szép sikerek, bíztatóan induló olimpiai év, és egy nagyon szimpatikus testvérpár. Céltudat vezérli őket, megmozdulásaikat a profizmus hatja át, mindemellett abszolút a földön járnak, kedvesek, elérhetőek, hétköznapiak.

Mindkettőjük telefonján ott virít a „Verrasztós” hashtag, humorosan ezzel is összetartozást szimbolizálva. Az interjúnkra pontosan érkeznek, szép hosszú, tagolt mondatokban válaszolnak, nem sietnek… Ízelítők az újságíró álma típusból. Klasszikus testvéri kapcsolat az övék, mely megnyilvánul az egymás iránti odaadásból, de olykor azért a viccelődés, a fricska sem maradhat el. Az esztendő meghatározó intervalluma a londoni Európa bajnokság, és a riói olimpia előtt, az azóta 4*200-as női váltó tagjaként aranyos Verrasztó Evelynnel és a friss Európa bajnok Verrasztó Dáviddal beszélgettünk.

 

Nálatok az úszás anyatejjel jött. Sosem volt kérdéses, hogy ti is a medencében fogtok majd egyszer kikötni?

Verrasztó Dávid: Először kosaraztunk, karatéztunk, többféle sportot is kipróbáltunk. Emlékszem, még alsó osztályos korunkban csak heti 2-3 alkalommal jártunk úszni, mert nagyjából ugyanannyi időt töltöttünk kosáredzéseken. De az úszás jól ment nekünk, szerettük is csinálni, így a végén emellett kötöttünk ki.

Verrasztó Evelyn: Igazából egyértelmű volt, hogy úszók leszünk. Szüleink próbálkoztak, „testáltak” minket más sportok felé is, ez nem jött be nekik. (nevet)

 

Egy család, két olimpikon gyermek, ugyanazon szakágban – és sikeresen. Kisebb korotokban, vagy akár mostanság, volt köztetek valamiféle rivalizálás?

 

averpow

 

Evelyn: Valódi „szembenállás” sosem volt. Akadt olyan verseny, ahol Dávidnak kétszer is sikerült nyernie, én viszont kikaptam, de ilyenkor is mindig csak büszkeséget éreztem vele kapcsolatban. Sőt, könnyebben viselem, ha ő úszik jól, én pedig kevésbé, mert fordított esetben nehezebb lenne segíteni egymást. Igyekszünk alkalmazkodni. Edzéseken sokszor úszunk egymás ellen, általában más úszásnemben, de a munkánk összehangolásaképpen tesszük, nem rivalizálásból.

Dávid: Az lenne az igazi, ha végre egyszerre jönne ki nekünk a lépés, és úsznánk mindketten nagyot! Ez lenne a kiteljesedés. Gyakran egymásnak feszülünk, de Evelynnek, és nekem is más az erősségem. Természetesen mindezt csak a felkészülés részeként, egymás segítése céljából tesszük. Ő robbanékonyabb, és 50 m-es sprintekben bizony férfiként is nagyon kellemetlen ellene – mondom ezt annak ellenére, hogy jómagam inkább a hosszabb távokon vagyok elemében.

 

De azért ugratni csak szoktátok egymást…

 

adeve2

 

Evelyn: Ritkán vicceljük csak meg egymást… Edzésen előfordul, hogy szoktunk „rivalizálni”, de eredmények tekintetében sosem megyünk ilyen módon ölre, nem hecceljük a másikat! (nevet)

Dávid: Maximum néhanapján én szoktam hergelni őt, olyanokkal, hogy ha mellen úszom, ő meg háton, és megverem, akkor odaszólok neki, bohóckodok kicsit.

 

Az élsport komoly lemondással, és rengeteg munkával, utazással jár. Ez az interjú is épp egy speciális edzés közben „ér” titeket. Mesélnétek kicsit arról, hol ismerkedtetek meg a Power Plate-el?

Dávid: Már nagyon régen, szinte a kezdetektől, egészen a magyarországi megjelenéstők fogva jelen van az életünkben a Power Plate. Hamar kipróbáltuk, és nagyon-nagyon tetszett nekünk, ha épp itthon vagyunk, akkor rendszeresen látogatjuk valamelyik stúdiót.

Evelyn: Első alkalommal talán 2009-ben találkoztunk a Power Plattel, és tulajdonképpen rögtön rákaptunk, jól ment, jók voltak a tapasztalatok, a visszajelzések, a benyomások. Folyamatosan használtuk, és nagyon megszerettük az idők során, továbbá az úszásban is nagy segítséget jelent ez az edzésmódszer!

 

Azt mondják, tanítják a laikusoknak, hogy az úszás a legegészségesebb, minden izomcsoportot megmozgató sport. Miben tud mást, pluszt nyújtani nektek a Power Plate?

Dávid: Nekünk az úszás miatt kicsit szakmai szemmel is kell nézni a dolgokat, így a core törzsizmok felől közelíteném meg a dolgot. Ezeket fejleszteni nagyon fontos a mi sportunkban. Hat-hét évvel ezelőtt még nem számított annyit ez a terület, azonban mostanság már évről évre fontosabb. Külföldön ezt előbb elkezdték, mi a Power Plate segítségével álltunk rá, és értünk el áttörést ezen a téren.

 

Mindez a fizikai része a dolognak. Mentális befolyása is van, vagy ez egy másik történet?

 

averaszt1

 

Evelyn: Én nagyon szeretem, hogy ez színesíti az edzésprogramunk, és élvezem, hogy magán a Power Plate módszeren belül sincs két ugyanolyan feladat! Az úszás egy elég monoton sport – csináljuk idestova húsz éve – és jó egy kicsit máshogy dolgozni. Mindenképpen ad egy pluszt, hogy edzel, dolgozol, de mégsem unalmas, sőt! Ilyenkor tudok egyszerre tréningezni, felfrissülni, és fejben ellazulni, a jótékony hatása mellett ezért is kedvelem.

 

Hamarosan nyári olimpiai játékokat rendeznek Rióban, amire jelenleg is zajlik a felkészülés. Hosszú Katinka, amikor nyugat európai módszerekről beszélt – a sportanalitika mellett – egy Power Plate szintű edzésprogram mellett tört pálcát?

Dávid: Magyarországon is próbálnak egyre jobban közelíteni a nyugathoz, annak ellenére, hogy mi még inkább hiszünk a kelet-közép európai módszerekben, és nem mondhatjuk, hogy ezek elavultak lennének. Igaz, hogy kicsit old school jellegűek, de én hiszek bennük. Viszont támogatunk minden újdonságot, ezeket ki kell próbálni, és ami jó, azt beépíteni, akár személyre szabottan az edzésmódszereinkbe, a magyar úszósportba – lehetne ez akár a Power Plate is!

 

Mennyiben segíti az olimpiai felkészülésetek, ez a rehabilitációban és egészségfejlesztésben használatos eszköz?

 

averpower

 

Evelyn: Heti két alkalommal járunk, hogy minél fittebbek, jobbak legyünk. Az elmúlt időkben, az edzőtáborok miatt ezt nem volt egyszerű tartani, maradtak ki edzések, de a hátralévő időben mindenképp tartani fogjuk magunkat, a már bevett szerda-szombat ritmushoz – nagyon fontos eleme ez az olimpiáig még hátralévő utolsó hónapoknak.

 

Közhelyes kérdés, de mégis megkerülhetetlen: milyen eredményekre számítotok a dél amerikai seregszemlén?

 

aevelyn

 

Evelyn: Én egyelőre szeretném kvalifikálni magam, ez teljesüljön, aztán majd visszatérhetünk az eredményekre! (a londoni Eb-n abszolválta, a szerk.) Remélem, ezúttal sikerülhet a régóta dédelgetett álmunk, hogy egyszerre Dávid is, én is jól ússzunk, jól teljesítsünk. Igazából ez lebeg a szemünk előtt, ezért dolgozunk!

Dávid: Döntőbe szeretnék jutni, ez idáig kimaradt nekem, és nagyon hiányzik. Úsztam jól vb-n, eb-n, mindenhol, de az olimpia sosem jött össze, háromból három rosszul sikerült – kétszer ki sem jutottam. (nevet) Most remélem, hogy máshogy lesz! Minden benne van a pakliban, de kisebb minimumként a döntőt céloztam meg!

 

Mindig is érdekelt a lélektana egy bizonyos helyzetnek. Négy év kemény munkájával készültök tulajdonképpen alig pár percre. Hogyan tudtok azokban a pillanatokban mindentől elvonatkoztatva teljesíteni?

Dávid: Én erről még csak rosszat tudok mesélni, hiszen már kétszer lecsúsztam az olimpiáról, egyszer 0.3, egyszer 0.1 mp különbséggel, pedig az eredményeim alapján döntőbe is kerülhettem volna, már azokban az időkben. Mikor végre tizenkét év várakozás után sikerült kijutni, akkor a világon a negyedik-ötödik erő voltam, és pont a legfontosabb napon estem szét annyira, hogy 18. lettem, szóval még a döntő közelébe sem kerültem.

Magyarán 12 évet dolgoztam azért, hogy nagyon rosszul szerepeljek… Nehéz megmondani, hogy ez mitől is függ. Fejben nagyon ott kell lenni, akár segítséget használva, sportpszichológussal együtt dolgozva, hogy sikerüljön az, amiben az embernek egy évtizednél is több munkája van. Nekem ez a nagyon kemény tapasztalatom erről a dologról.

Evelyn: Három olimpián úsztam eddig, de egyiket sem tudnám a másikhoz hasonlítani. Sok tapasztalattal is gazdagodtam a pályám során, de még ez sem jelenti azt, hogy ebből kifolyólag kétszer ugyanúgy tudok odaállni. Hiába a „rutin”, négy év sok idő. Abszolút osztom Dávid véleményét, a tökéletes mentális állapotért mindent latba kell vetni, hogy az a négy perc, amiért hosszú-hosszú évekig küzdünk, úgy sikerüljön, ahogy elvárjuk magunktól.

 

aevehun

 

Fontos lehet egy szakember segítsége, hogy bármilyen életszakaszban is légy, amikor az olimpia következik, helyén legyen az eszed, és tudjál teljesíteni. Fura, kettős dolog ez egyébként, mivel én az esetek túlnyomó részében jó viselem a rám nehezedő nyomást. De pl. Londonban, – ami már a harmadik olimpiám volt – az első nap felnéztem a lelátóra, és konkrétan rosszul lettem…

Szerencsére stabil alkat vagyok, ha hibázom is, gyorsan tudok menteni, korrigálni. De ettől független nagyon nehéz ez, és még nehezebbé teszi, hogy négy évesek a ciklusok. Egy versenyen belül is előfordul, hogy három napig minden a legnagyobb rendben megy, aztán a negyedik nap nem sikerül, mert valamin felhergeled magad… Maximálisan igaz az állítás, ami a köznyelvben él, valóban a pillanatnyi diszponáltság a döntő.

 

Sajnos ti sem fiatalodtok. Józanul gondolkodva, a most következőn kívül még egy olimpia fér bele a pályátokba. Ennek tükrében mit terveztek, tervezgettek e egyáltalán az élsport utáni időkre?

Dávid: Igen, most már el kell kezdeni gondolkodni, hogy lesz e még egy olimpia, vagy mihez is kezdjünk a továbbiakban. Most minden erőnkkel, Rio-ból próbálunk meg mindent kihozni, hogy akár egy méltó visszavonulást sikerüljön produkálni. Vagy mondjuk a budapesti vizes Vb után, mert az még mindenképp tervbe van véve nekünk. Ezért is szeretnénk minél jobban szerepelni, hogyha úgy érezzük, abba kell hagynunk, az könnyebb legyen.

Evelyn: … Egyetértek! (nevet)

 

Végezetül, mivel foglalkoztok a medencétől távol töltött szabadidőtökben? Milyen beállítottságúak vagytok a magánéletben? De figyelem, szerepcserés nyilatkozatot kérnék!

 

aevej

 

Evelyn: Én szeretem amilyen Dávid! Büszke vagyok rá, és nem is rejtem véka alá. Nálunk a családban a legfontosabb alapérték az őszinteség, ezt elvárom tőle, és visszakapom teljes mértékben! Hogy mit szeret csinálni Dávid a kevés szabadidejében? Autók és kávé, a legfőbb hobbyk… Én pedig gyakran csatlakozom hozzá! (nevet) Mostanában az egyik kedvenc közös elfoglaltságunk, hogy az edzések után különböző, új kávézókat próbálunk ki, így az együtt töltött időt nem mindig csak az uszodában éljük meg.

Dávid: Evelyn …? Hurcolom magammal mindenhová! Ahol lehet vezetni, oda megyünk! Imádom az autókat, de ezt sokan tudják rólam, Subaru fanatikus is vagyok, amit szintúgy. Nagy álmom és vágyam az autósport! De bocsánat, elkalandoztam. Visszatérve Evelynre, ő a divatban találta meg magát, így gyakran elkísérem különféle bemutatókra. Ez férfiként sokszor nem olyan egyszerű! (nevet)

De jól áll neki, és szeretem nézni őt, még ha sokszor nem is értem pasiként, hogy mit élveznek a hölgyek a kifutón történő mozgásban…

És, hogy milyen a beállítottságunk? Ő kicsit harcias, míg én nyugodtabb természet vagyok.  Nem látszik rajta, de lobbanékony, én pedig pont ellenkezőleg festek. Könnyen kicsapja a „balhét”, de ez sokszor nagyon jól jön!

 

Képek: Háfra Zsolt / Verrasztó Evelyn Sportolói oldal