Veled vagyunk, Verrasztó Dávid!!

0
Fotó: Körősi Tamás

A sport szép szellemiségű dolog, de van egy sötét, nehéz oldala is. Világszerte szomorú szokás, mondhatni „trend” a sportolókat siker okán az egekbe emelni, ellenkező esetben pedig kútba ejteni. Ez hazánkban és az internet világában sajna különösen és hatványozottan igaz.

 

Sajátos tendencia, hogy a legtöbb véleményt alkotónak fogalma sincs a sportvilág rejtelmeiről. Ők maguk sohasem sportoltak, talán még a családban sincs olyan, aki valaha a bőrbe rúgott, egy csapást is leúszott volna a helyi fürdőben, vagy egy kört futva teljesített a helyi focipályán…

Ennek ellenére, mint tudjuk, Magyarország a tízmillió szövetségi kapitány országa, ahol mindenféle szakmai előképzettség nélkül divat véleményt alkotni – rendszerint a karosszékből -, valamint embereket felemelni és (inkább…) elejteni. Mindezt legtöbbször arctalanul, minősíthetetlen hangnemben, jellemzően az interneten, épp azzal az aktuális résztvevővel, aki valamely világeseményen képviseli hazánkat. Ezen attitűd apropójának vált most szenvedő alanyává a magyar olimpia úszócsapat tagja, Verrasztó Dávid.

A történetet talán mára már mindenki számára ismert, melyet egy médiumnak csak jóindulattal nevezhető blog dobott be a köztudatba. Verrasztó Dávid, miután főszámában, a 400m-es vegyes úszásban nem tudott döntőbe kerülni, a stábjával és az edzőjével konzultálva lemondta másik nevezett számát, a 200m-es vegyest. Nincs ebben semmi különös, ez egy megbeszélés részét képezte, miszerint Dávid akkor indul 200m-en, a gyengébbik számában, ha 400m döntő sikerül.

Ez sajnos nem a tervek szerint alakult, pedig az előzetes időeredmények ismeretében komoly esélyesként tartották számon. Valamiért nem jött ki a lépés, az olimpiai közegben nem találta meg számítását az Európa bajnok, világbajnoki ezüstérmes sportember, így az előzetes egyeztetett tervek szerint – ezen lelkiállapotában – nem vállalta a szereplést, és hazautazott.

 

adaved

 

Ennek negatív erejét felhasználva, a szakbarbarizmus magasiskoláját felvonultatva íródott egy blogbejegyzés, melynek uszító jellegére harapott az internet népe, és ránk szakadt a mondva csinált szakértők gyalázkodó kommentpokla… Azóta rosszul érzem magam – a szerző és az olvasók, kommentelők helyett is!

Csendben kérdem: milyen alapon vonja felelősségre bárki is Verrasztó Dávidot, vagy az ő szakmai csapatát? Nem szerzett már eddig is szép perceket az úszósportért rajongóknak, elég dicsőséget a Hazának? Milyen indíttatásból képzeli azt valaki, hogy a realitástól végletekig elszakadt, rosszindulatot és frusztrációt a virtuális térbe okádó megjegyzéseivel bárki is foglalkozik? Mit tud felmutatni, amivel jogot formál az efféle kritikához?

Igyekszem megválaszolni, és nem is lesz túl nehéz feladat: a kishitűségén és a saját démonjain kívül semmit.

Ez a fiatalember, akire most kígyót békát kiabálnak, megtette, amit a haza megkövetelt, megtett annál még sokkal többet is. Az életét, a legszebb fiatal éveit áldozta be azért a pár percért, amely újfent nem úgy alakult, mint ahogy ő, és a jótékony lelkületű, érte szorító népes emberhad oly nagyon szerette volna.

Olimpia ciklus, felkészülés itt, edzőtábor ott, odafigyelés mindenre, ezt ehetek, azt nem, ez veszélyes, az nem, korán fekszem, korán kelek, életciklust igazítok, nem lazítok, éveken, évtizedeken át egyetlen célért. Fel tudják fogni, át tudják érezni, eltudják képzelni a gyalázkodók ennek a fajta LEMONDÁSNAK az erejét? Kétlem, hogy eltudják, pedig ők is úsznak, folyamatosan. Lubickolnak a saját keserűségükben, az elszalasztott lehetőségeikben – mindezért közben, jó szokás szerint másokat okolva.

Nekik lesz a legjobb példa ez a szerény, csendes fiatalember, akit most még kedvükre ostorozhatnak a különböző kommentmezőkben. Hogy aztán majd éles ellentéttel, tudathasadásban már ünnepeljék Őt, amikor felállt jelenlegi helyzetéből – mert, hogy így lesz, afelől kétségem nincsen!

 

A rosszájízű kommentmezőknek pedig kéretik emberhez méltóan kezelni mind Verrasztó Dávidot, mind Verrasztó Evelynt, és érdemben tájékozódni, mielőtt a “szájukra” veszik a két sokat bizonyított olimpikont!

 

Képek: boon.hu / Kőrösi Tamás