Úton – útfélen… Laller Argentínából jelentkezik!

0

A Dakar a végéhez közeledik, és a helyszínen tartózkodó „tudósítónk” ennek megfelelően ismét eljuttatta hozzánk útinaplójának egy fejezetét. Következzen Laller napi beszámolója, a tegnapi történésekről:

“Indulás 9:30-kor, a mai távolság 424 km a célunk pedig San Juan. A tegnapi nap elég durvára sikeredett, így reggel őrült módon megtámadtuk a zuhanyzót. A víz jéghideg volt, de legalább három nap után normálisan tudunk fürödni. Na, ez valami! Összepakoltuk a sátrakat és rohantunk egy gyors reggelire. Sajnos már csak a maradék maradt, mert a tábort már bontják, de egy kis tésztát és egy kávét azért tudtunk magunkba dönteni, majd irány a következő stage. Ez a Dakar egy önismereti tréning is számomra. Rengeteg olyan dolgon megyek át, amit eddig el sem tudtam képzelni. Főleg az ember szükségletei terén történnek itt hajmeresztő dolgok. Igaza volt Pocsik Lászlónak, aki a volt csapatfőnököm: ha a szükség jelentkezik, mindegy, hogy mikor és hol.

Újra beverekedjük magunk a hegyek közé, és nagyon érdekes a látvány. A nagy sziklák mellett, ahogy elhaladunk, többszörös emberfej nagyságú kavicsok úgy állnak ki a hegyből, mint a mogyorós csokiból a mogyoró darabok. Közben megérkeztünk San Juanba, 41 fok van és szikrázó napsütés, nyoma sincs már a hidegnek és a csapadéknak. Hihetetlen, de gondtalan utunk volt. Biztosan tartogat valami meglepetést még mára az élet. Nagyon szép kis városban járunk, szép kis kulturált házakat hatalmas fikuszok öveznek az útszélén.

A szervizpark egy hegyek közé épített helyi versenypályán lett kialakítva. Az aszfalt ontja a meleget, de legalább nem sártengerben kell kipakolnunk. 41 fok van, árnyék semmi, így gyorsan felállítjuk a sátrakat, majd elmegyünk ebédelni. A sátraink és a versenyközpont között 500 méter húzódik, így jól meg kell gondolni, hogy mikor és főleg hányszor indulunk útnak ebben a melegben. El kell intéznünk a motorom kiléptetését, amihez egy formanyomtatvány szükséges. Ezen fel kell tüntetni, hogy ki megy majd a gépért Franciaországba. A bringa már Buenos Aires-ben várja a behajózását.

Közben várjuk a csapattársainkat, akik közül Gyenes Emánuel érkezik meg először. Iszonyú fáradt és elgyötört a fiú, a többiek este érkeznek, szintén hullafáradtan.

 

aa50

 

Segítek kicsit Gábor motorján javítani, mert nem akar beindulni és a hibát ketten mégiscsak egyszerűbb megtalálni. Sikerül életre kelteni a masinát, és már megyek is aludni, mert holnap nekem kell vezetni végig. Délután fejenként 4 liter vizet ittunk meg, szerencsére a szervezők gondoskodnak a hideg utánpótlásról. A holnapi adag is be van már készítve. Egy gyors zuhanyzás hideg vízben, ebben a forróságban most nagyon jól esik. A sátorban egymillió fok és megy a „padlófűtés”, az aszfalt alulról nyomja a meleget, de pár perc és alszunk is, mert hosszú volt a nap.”