„A természetet nem lehet megerőszakolni”

0

Végigjárta a szamárlétrát, s az évek-évtizedek alatt lovászfiúból az ország egyik legtehetségesebb idomárhajtója lett. Munkáról, sikerekről és persze a lovak iránti szenvedélyéről is mesélt Juhász Balázs, a 100. Magyar Ügetőderby győztes hajtója.

 

– Mióta foglalkozol lovakkal?

– Foglalkozásszerűen 1995 szeptembere óta.

– Hogyan indult a kapcsolat?

– Már a szüleim és a nagyszüleim is nagy lóversenyesek voltak, én is elkezdtem kijárni velük, így ismerkedtem meg Marschall István ügetőidomárral, s neki köszönhetően kerülhettem hátra az istállóhoz.

– Miből állt a munkád?

– 1991-ben, 13 évesen még csak hobbiszerűen dolgoztam lovakkal, négy évvel később vált ez hivatásszerűvé. Végigjártam a ranglétrát: lovászként kezdtem, két évvel később, 1997-ben már kaptam segédhajtói licencet, idomár pedig 2011 óta vagyok. Tudni kell, hogy 50 győzelem elérése után válik valaki hajtóvá, az idomárhajtósághoz pedig 60 győzelem kell.

– Ennél van még feljebb?

– Ez itthon már a szakma csúcsa, a különbségeket legfeljebb a futamgyőzelmek számában lehet mérni.

JuhászBalázs Jódlis

Juhász Balázs és Jódlis

– A különböző fokozatokat csak a futamgyőzelmek száma választja el egymástól?

– Gyakorlatilag igen, de a hangsúly inkább azon a szerzett tapasztalaton van, ami évek alatt, a versenyek során szedhető össze leginkább. Az is alapvetés, hogy ehhez a sporthoz elsősorban ló kell, nem mindegy ugyanis, mennyire tehetséges maga az állat. Némileg hasonló a helyzet, mint a futballban, ahol lehet valaki kiváló edző, ha csak gyenge képességű játékosai vannak, nem fogja tudni azokat az eredményeket hozni, mint az a kollégája, aki remek focistákkal dolgozhat.

– Mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres idomárhajtó legyen?

– Ahogy az előbb már utaltam rá, legfontosabb a megfelelő ló, de elengedhetetlen a türelem is. A természetet nem lehet megerőszakolni: ha egy ló nem adja magát, akkor ott az ember nem sokat tehet. A türelem persze nem csak az idomár, hanem a tulajdonos oldaláról is lényeges, amiből olykor lehetnek konfliktusok is, ha a ló gazdája annak ellenére sürgeti a versenyeztetést vagy hiányolja az eredményeket, hogy a szakvélemény szerint az állatnak szüksége lenne még mondjuk egy évre.

– Maga a munkakör mi mindent fed le?

– Egy idomár nem árt, ha tud patkolni, ezen kívül a már korábban elsajátított szerszámozás fortélyait is ismerni kell. Ezen a szinten a konkrét istállómunkában – például szalmázásban vagy szénázásban – már nem vesz részt az ember. Viszont az idomításnak része a hajtás is, ami nélkül nehéz sikereket elérni. Az ember a lovak mellett eltöltött ideje alatt próbál minél több mindent kitapasztalni és minél több fortélyt ellesni a kollégáktól: ez alapján összeáll egy szisztéma, amiben hisz, ami szerint dolgozik. Mindent egybevéve nagyjából hetven százalék múlik az idomításon, húsz a hajtáson és tíz a szerencsén.

– Időben mennyi foglalkozást igényel egy ló?

– Nagyjából napi egy órát, amiben benne van a fölszerszámozás, egy 30-40 perces tréning, majd a végén egy kis sétáltatás. Ezután visszavisszük a helyére, s legfeljebb estefelé iktatunk még be valami kis extrát, ha igényli.

– Mennyire jellemző, hogy a lovat az idomárja hajtja?

– Ez változó. Ahol mondjuk harminc ló van, ott nyilván megoszlanak a feladatok. De a problémásabb lovakkal, a csikókkal vagy a nagyobb versenyre készülőkkel általában a képzettebb szakemberek foglalkoznak. A munkát mindig az idomár szervezi és határozza meg: hány kilométert menjen a ló, milyen tempóval, mikor menjen gyors munkát, mikor lassabbat… Ezen kívül a munka gazdasági részét is az idomár intézi, ami a takarmány beszerzésétől kezdve a dolgozók bérének kifizetéséig jó pár dolgot lefed.

– Nagyjából hány lóval foglalkoztál eddig?

– Jelen pillanatban tizenkilenc lóval dolgozom, négyéves idomárságom alatt nagyjából harminc állat fordult meg a kezeim alatt. De mindent egybevéve már bőven száz fölött járok.

– Mire vagy eddig a legbüszkébb?

– Természetesen az élre kívánkozik a tavalyi, 100. Magyar Ügetőderbyn elért győzelmem Szerelmes R. sulkyjában. Ezek kívül még öt nagyversenyt nyertem, lovak közül pedig Kandidátushoz fűződik pár kedves élményem, vele nyertem ugyanis az ötvenedik és a hatvanadik versenyemet is.

JuhászBalázs SzerelmesR

Juhász Balázs és Szerelmes R.

– Hol a Magyar Ügetőderby helye a honi lóversenysportban?

– Ez a legnagyobb és legfontosabb verseny egy ló életében, hiszen Derbyn csak egyszer, hároméves korában indulhat. Emellett ez az anyagilag legjobban dotált verseny, hiszen tavaly és idén is ötmillió forint volt az első díj. Vagyis – anélkül, hogy tudná – abban a három percben kell magából kifutni a maximumot. Ez egy soha vissza nem térő alkalom tehát, bár a dolognak persze megvan az a nehézsége is, hogy sok ló évekkel később éri csak el teljesítőképessége maximumát.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézvést?

– Ez nagyrészt a külső körülményektől függ, de ha rajtam múlik, én szívesen maradok továbbra is ezen a területen, hiszen ez nem csak a munkám, hanem a szenvedélyem is.

 

(Fotók: Kovács Gábor)