Tenisz

0

A történelemmel kezdünk, hiszen a világban mindennek megvan a maga története. A franciák persze tartják, hogy a tenisz ősi francia játék, de valójában már az ókori Egyiptomban is szerettek játszogatni.

Eredetileg teremben és fallal játszották, és valóban a franciák, de igazi hódító útjára a 19. századi Angliából indult. Itt jöttek rá, hogy szabadban, füvön is tökéletesen működik és a szellem kiszabadult a palackból: nemsokára salakon és kemény pályán is elkezdtek vonalakat húzogatni és hálót kifeszíteni.

A tenisz, napjaink egyik legnépszerűbb sportága, melyet milliók űznek világszerte. Még a sport világában viszonylag idegenül mozgók számára is ismerősen csenghet Rafael Nadal, Novak Djokovics, Roger Federer, vagy éppen Marija Sarapova, Viktoria Azarenka, és a Williams nővérek, Serena és Venus neve.

A tenisz speciális mozgásanyaga az egész testet igénybe veszi és kiválóan kondicionálja. Ahhoz, hogy a játék élvezhető szórakozást nyújtson, szükséges a csak látszólag egyszerű és könnyed mozgásanyag alapjainak elsajátítása. Ezek az elemek a tenyeres- és fonák alapütések, valamint az adogatás.

Ha tévén nézzük, pofonegyszerűnek tűnik, bár valójában igen összetett játék, nagyon aprólékos szabályrendszerrel, ez utóbbinak a részletezésétől ezúttal eltekintünk. Legyen elég annyi, hogy a pálya mérete és vonalazása szigorúan meghatározott és a világ bármely pontján ugyanolyannak kell lennie. Egyes és páros mérkőzések lebonyolítására is alkalmas, kettő, illetve négy ember részvételével. A meccs labdamenetekből, játékokból (game) és játszmákból (szett) áll.

És hogy honnan jön a teniszmeccs pontjainak furcsa számozása? Természetesen erre is van egy legenda. Arról van ugyanis szó, hogy egy hatalmas óralapot akasztottak a falra. A nagymutatóval jelezték a labdamenetek alakulását, a kismutatóval a játékokét. Egy poén egy negyedóra előre a nagymutatóval=15 perc, aztán 30 perc, 45. Hogy miért lett 40, a rövidítéseikről oly híres angolok a megmagyarázói: mennyivel spórolósabb fortyfive helyett csak forty-t mondani.