Szőke Márk – Mind a két végletet megéltem

0

Amikor a sportolóknak egy szezont kell összefoglalniuk soha nincsenek könnyű helyzetben, hiszen egy év eseményeit, jó és rossz momentumait szeretnék megosztani velünk, ám ez olykor nehéz feladat. Gondoljunk csak bele. Mi pontosan emlékszünk, hogy például mit csináltunk január huszadikán? 

Ezzel a nem kis feladattal birkózott meg hősiesen Szőke Márk, ismertebb nevén Maci, így az elkövetkezendőkben az Ő gondolatait olvashatjátok.

Nem kevés emlékkel gazdagodtál ebben az évben. Hogy élted meg az ezévi szezonodat?

Mind a két végletet megéltem. Egészen jól indult a szezonom, kitűnő formában kezdtem meg a versenyzést és ez egészen a május közepéig volt így. Ugyanis akkor volt egy eléggé súlyos kimenetelű balesetem. Utána mindent megtettem annak érdekébe, hogy a felgyógyulásom minél gyorsabban történjen, ám az igazat megvallva nagyon nehéz volt visszakerülni abba az állapotba, ami számomra a biztonságos versenyzéshez kellett.

Tudom, hogy igen komplikált feladat, de ki tudnád emelni az idényed legszebb és a legrosszabb pillanatát?

Mindig nagy megtiszteltetés, ha a saját hazádat képviselheted, és országod színeiben versenyezhetsz. Szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen a tavalyi évhez hasonlóan idén is bekerülhettem a válogatott tagjai közé, ami egy hatalmas nagy elismerés számomra, és nem lehetek elég hálás érte. A 2017-es évem legrosszabb momentuma pedig a sérülésem volt, ami szó szerint kettévágta a szezonomat.

Gondolom, már javában 2018-on járnak a gondolataid. Milyen tervek kavarognak most a fejedben?

A műtétem után elkezdődik a felkészülésem a következő szezonra. Folyamatosan keressük az új lehetőségetek, több csapattal is tartjuk a kapcsolatot. Egy belga csapattal kimondottan jól alakulnak a dolgok, és a teveink között szerepel, hogy velük indulnék a 300 Eb-n. A cseh csapatommal is nagy tervezésekben vagyunk, éppúgy az osztrák Hondával. A hazai gárdával még nem igen tiszta, hogy hogy fognak alakulni a dolgok, ám én bízom a pozitív kimenetben. Egyenlőre tervekben nem szűkölködünk, amik ha össze jönnek úgy hiszem, egy jó kis év sülhet ki belőle.

Az utolsó szó jogán pedig szeretnék egy hatalmas köszönetet mondani családomnak, barátnőmnek, csapatomnak, edzőmnek, szponzoraimnak, Kerner László barátomnak az egész éves támogatásért és segítségért. Végtelenül hálás vagyok mindenkinek, és bízom benne, hogy még sokáig ünnepelhetünk együtt.

Vigyázz 2018, jövünk!