Szerintem a sportvilág…! – a szerkesztő “agymenése”

0

A sport mint fogalom, már régóta túlmutat egy adott, űzött tevékenységen. A sport már nem csak az egyén kiteljesülése, az egészséges életforma hirdetése, a sport már kőkemény üzlet, a gazdaság szerves részét képezi. Hazánkban szintúgy, mint szerte a világon.

Nagyon sokan űznek, csinálnak valamely mozgásformát, menjünk bármerre is a földgolyón, a közös nyelv mindenütt a sport lesz. Természetesen a tájjelleg erősen testet ölt, hiszen nyilván Jamacicában nem fognak téli olimpiát rendezni, bár a közismert, népszerű film azért mindennek ellentmond.

Viszont tehetséges emberek mindenhol léteznek, élnek, a zene, a filmipar, és az egyéb művészetek mellett legtöbbször a sport nyújtja a legjobb lehetőséget az önmegvalósításra. Persze a szegényebb államokban, vagy akár a fekete kontinensen az egyetlen kitörési pontot is ez nyújtja, amit már a gazdasági berkekben is felismertek. Példának okáért rengeteg labdarúgót ad az Európai topligáknak Afrika, az angol bajnokság jó néhány élcsapata rendelkezik utánpótlásképző intézetekkel, szerte a „harmadik” világban. Presztízs, különlegesség, és persze a pénz hajtja azokat a managereket, akik fiatal fekete fiúkat építenek be csapataikba. Hogy aztán őket kinevelve, kész játékosként továbbadva, busás haszonnal építsék a klubok financiális hátterét.

Hasonlóan megy ez, a világ legerősebb kosárlabda bajnokságában, az NBA-ben. Számtalan nyári „camp”-et szerveznek világszerte a csapatok, a ligával együttműködve, de függetlenül is. A cél, a már létező brand hirdetése mellett szintén a tehetséges játékos anyag felfedezése, beinvesztálása a rendszerbe. Új sztárok, új rétegek, és növelhető felvevőpiac. Jó üzleti érzékről árulkodik az elgondolás, hiszen talán mindannyian emlékszünk, milyen jelentőséggel, és őrülettel bírt annak idején, amikor Dávid Kornél válogatott kosarasunk a kultikus Chicago Bulls-ban pattogtatott a tengerentúlon.

 

akornél

 

De van, aki nagyban csinálja. Például mi magyarok! Miért is lettünk mi vizes ország? Elgondolkodott már ezen egyszer mélyen valaki? Bizony, a lehetőségek és a sportpolitika találkozásának okán, valószínűleg. Majd minden nagyobb magyar településen van uszoda, vagy valamilyen sportolásra alkalmas vízfelület. És mivel a populáris nagy világszámokban, sportokban dugig van tömve az élmezőny, melyet a mieinknél sokkalta komolyabb lehetőségekkel felvértezett országok mozgatnak, mi nyitottunk egy új szegmenst – komoly sikerekkel övezve. Nyilvánvalóan máshol is megvannak a hagyományai az evezésnek, a kajak-kenunak, az úszásnak és a vízilabdának, de a magyar sikerek óta érzem felszálló ágban ezt a vonalat világszinten. Egész nyugodtan javítsatok ki, akár kövezzetek meg, én ezt így gondolom.

A sportlobbi, és sportdiplomácia majdnem egy idős az adott szakággal, amelyet képvisel, hiszen ki ne ismerné azt a fámát, hogy ha az amerikai gyerek eldob, vagy elkap egy labdát, az európai meg belerúg – rögtön ott terem mellette egy szakavatott valaki, aki elkezdi egyengetni az útját. Sokszor persze mindez átesik a ló túloldalára, és egészségtelen méreteket ölt, elég csak a Fifa botrányaira, vagy az olimpiák helyszíne körülötti pályázati susmusra gondolni. Természetesen ezeket „elhagyva” a sportdiplomácia, mint külön ágazat a sport mellett, és főleg a sportért, szükséges! Ahogy szükséges a média, és számos egyéb olyan dolog is, amelyek nélkül már elképzelhetetlen lenne egy-egy sportesemény, mind regionális, mind globális szinten.

 

apreaf

 

Talán túl egyszerű a felvetés, de gondoljunk csak bele abba, hogy ami számunkra oly természetes, az egy bizonyos háttér nélkül nem működne. Kimegyünk egy labdarúgó mérkőzésre, felöltve a kedvenc egyletünk pólóját, majd megnézzük az esti ismétlést, hogy láttuk e magunk a televízióban, avagy milyen volt „kívülről” ugyanaz a meccs. Ha nincs a sport gazdasági oldala, akkor nincsenek ezek a dolgok sem. Ez a huszonegyedik század, ahol mindennek szerves részévé vált a pénz, behálózva a sport egészét is. És mivel minden pénzbe kerül, ezért ha nincs business, a labda sem gurul tovább, a stadionok bezárnak, a versenypályák elhalkulnak, a közvetítések megnémulnak…

Ám én mégis azt mondom, ne bánjuk ezt! A sport és az üzlet jól megfér egymás mellet, kiegészítve a másikat. Egy ideális világban pedig mindez folyamatosan fejlődni is tud. Persze Irapuato óta tudjuk, olyan, hogy ideális nem létezik, és a realitás talaja az egyetlen mérhető, fogódzkodó számunkra, de azért törekedni kell, meg kell próbálni kinek-kinek a saját oldalát jól és korrekten működtetni. És akkor mindenki boldog lesz, hiszen a mecénás profitot termel, amit befektethet, a játékos játszhat, és karriert építhet mind magasabbra jutva, a szurkoló pedig boldog lehet, mert rendszeresen elviselhető árakon juthat minőségi szórakozáshoz, emocionális élményhez. A tehetséges emberek pedig meg tudják valósítani álmaikat, amennyiben tenni is hajlandóak mindazért! Így működik SZERINTEM a sportvilág!