Szabián Norbert szusszanásnyi pihenő után visszatért a lőállásba!

0
Fotó: Körősi Tamás

Szabián Norbert – noha nemrég jött haza Rió-ból -, szíve szerint újból fegyvert fogna, hogy a tár mellett „kilője azt, ami a kezében maradt”. Sportlövő olimpikonunk mesélt nekünk az olimpiai hazatérés után eltöltött időszakáról, a hétköznapokról.

„Visszamennék szívesen… Maga Rio de Janiero nem hiányzik, de nagyon szívesen lelőném még egyszer azt a versenyt – ami magamhoz képest viszonylag gyengén sikerült. Mielőtt kiutaztunk, Novi Sad-on lőttem egy egyéni csúcsot 626,8 körrel, amivel negyedik helyen kerültem volna az olimpián a döntőbe. A felkészülés jóval többet sejtetett számomra, mint ami végül lett belőle, ezért ha lenne lehetőség már holnap az olimpián javítani, én nem lennék a jónak elrontója. A hazaérkezés után sokat nem pihentem, Szeptember elején lezajlott az országos bajnokság is, ahol az UTE képviseletében fekvő és összetett számokban is csapat országos bajnokságot nyertünk, én pedig a két csapatarany mellett egyéni ezüstöt hoztam el 60 lövés fekvőben. Istók (Péni István – szintén olimpikon) klubtársam a döntőben néhány tized köregységgel legyőzött, egy nagyon szoros csatában. Az utolsóelőtti lövésnél még fej-fej mellett haladtunk, köregyenlőséggel álltunk, és az utolsó lövés döntötte el az első és a második helyezés sorsát. Az országos bajnokság klubszempontból is lényeges, fontos az UTE identitásának, hiszen ezért kapja a pontokat, és fejlődik a rangsorban a csapat.

 

ipn

 

Jelenleg egyébként pihenő zajlik, azóta csupán két komolyabb edzésünk volt. A pihenőidőszakban lényegében nem történik semmi, mindenki igyekszik kicsit lazítani a kihívások után, így 50m-en most csend van. Egyedül a légpuskás srácok versenyeznek. Lényegében Rio óta pihenek, röviddel a hazaérkezésünk után újból munkába is álltam a munkahelyemen, igyekeztem minél előbb felvenni a hétköznapok ritmusát. Én légfegyverrel nem lövök nemzetközi mezőnyben, viszont országon belül indulok klubszínekben versenyeken, így fogom kibekkelni a telet. Helyileg Budapesten nincs fedett 50m-es lőtér, ahol lehet gyakorolni, ezért vagy Komáromba kellene rendszeresen eljárni, ami nehezen összehangolható, vagy Szerbiában van még legközelebb használható fedett pálya. Így a téli edzés nehéz dió, ezért ez az időszak leginkább az átvészelésről, a túlélésről szól majd. A jelenleg épülő fehérúti lőtéren lesz 10 lőállás fedett pálya, amit már nagyon várunk, talán jövőre már tudjuk használni.

 

anorbbiim

 

Erőnléti edzés gyanánt hétfő délután úszok, hetente kétszer tornázom, futok, és nyújtok sokat, lassan kezdjük a légpuskaszezont. Már két héttel ezelőtt nekiláttam volna a tervek szerint, csak a légfegyverem elsütő szerkezetének elektronikája meghibásodott, és ennek okán csak most csütörtökön nyílik majd lehetőségem a lőállásba lépni. De nem is baj, hogy az elmúlt egy hónap kötetlenebb volt, legalább az ember egy kicsit regenerálódik. Ahogy visszagondolok az elmúlt évekre, tulajdonképpen 2014 tavaszától kezdve nem volt megállás egészen mostanáig. Akkor elkezdtünk a világbajnokságra készülni, kvalifikáltunk, kijutottunk, szeptemberben részt vettünk a VB-n. Utána télen, havi szinten egy hetet, tíz napot edzőtáborban töltöttünk. Így futottunk neki 2015-nek, ami a kvótaszerzés éve volt, gőzerővel a maribori EB versenyre gyúrtunk, ahol az olimpiai kvalifikációra a legjobb esélyem nyílt – a negyedik helyemmel itt szereztem meg a jogot a Rió-i indulásra.

Innentől már azért kellett nagyon sokat dolgozni, hogy tudjam magam stabilizálni, folyamatosan egy jó szinten teljesíteni. Az olimpia előtti télen, szintén havi rendszerességgel edzőtáboroztunk, egészen februárig. Utána kezdődött a világkupa sorozat, ahol rendszeresen külföldre utaztunk szerepelni, mellette pedig itthon nagypályán edzettünk. Nagyon gyorsan elszaladt ez a fárasztó, de ugyanakkor szép két év, és természetesen kellett hozzá a családom megértő segítsége, támogatása is. Az elmúlt hónapban végre elég időt tölthettem velük, a feltöltődés, a pihenés mellett. Feleségem és a kisfiam is nagyon jól tolerálták, hogy havi egy hetet, vagy még többet távol vagyok otthonról, de hála az égnek ez nem esett nehezükre, hiszen az ő ereikben is sportolóvér csörgedezik.”