Szabián Norbert – Rio a célkeresztben!

0
Fotó: Körősi Tamás

Egy fiatalember, aki legalább annyira veszélyes a céltáblákra a lőtéren, mint amennyire kedélyes az őt kérdező újságíróval. Kimért és szakmai, közvetlen és emberi. Szabián Norbert, Rio-ba készülő sportlövőnkkel volt szerencsénk beszélgetni, amelyből interjú is született.

Úgy promótáltuk az eseményt a közösségi médiában, hogy Szabián Norbert, a magyar olimpiai sportlövő csapat oszlopos tagja is rész vesz rajta, de senkit nem fog célba venni! Hogy érzed magad az első Őrült Futam és Sportbanzáj elnevezésű rendezvényen?

Köszönöm szépen a meghívást, nagyon örültem, hogy ellátogathattunk! Egy igencsak összetett rendezvény volt ez, ahol jól megfért egymással az ütközéses roncsderbi, a freestyle motocross, és sok más remek sportág is, ami nagyon sok érdekességet, látnivalót szolgáltatott a résztvevő vendégek számára! A technikai, de az ügyességi sportok szerelmesei is megtalálhatták itt a számításuk, a kisgyermekkel érkezők úgyszintén! Mint láthattad, én is a családommal érkeztem, és nagy öröm volt, hogy mindent ki lehetett próbálni, a járművektől az öttusaparkig, amit a kisfiam is nagyon élvezett!

 

Van itt olyan szakág is, amely szó szerint életveszélyes. A freestyle motocross bemutatóhoz mit szólsz magánemberként?

 

bnrb

 

Reggel tízre érkeztünk, így az ő első bemutatójukat már láttuk, nagyon-nagyon látványos volt, és hát azt kell mondanom, nem kicsit veszélytelen és őrült dolog, amit ezek a srácok művelnek…

 

A te sportod veszélyes valamilyen szempontból?

Ha betartják a biztonsági szabályokat, abban az esetben egyáltalán nem veszélyes. De mivel fegyverekkel, lőszerekkel bánunk, így természetesen mindenkinek a kezében egy veszélyforrás lakozik. Ám a technikai szabályok is a balasetvédelem is a biztonságfaktorra helyezi elsősorban a hangsúlyt – csak ezután következnek a sporttal kapcsolatos szabályok -, ezért azt lehet mondani, hogy annyira elenyésző a veszély, hogy szinte csak legendákban létezik… Az én sportpályafutásomban nem találkoztam még balesettel, de ezen időszak alatt világszerte sem történt semmi, még kisebb sérülés sem.

 

Mennyivel nőtt benned a drukk az „ötven nappal Rio előtt” elnevezésű sajtóesemény óta?

Azóta egy nagyon lényeges ponton vagyunk túl, hiszen megtörtént az olimpikonok fogadalomtétele, ami egy nagy esemény minden résztvevő életében. Ez egy kapu, amin ha az ember belép, már érzi, hogy nincs visszaút, hogy már csak néhány hét és utazunk! Innentől már olimpiai hangulatban zajlik minden, megkapja az ember a formaruhát, egyre több információ érkezik, csapatgyűlésen vesz részt, átveszi az akkreditációs kártyát… Ez már a célegyenes, az olimpia első lépcsője.

 

Hozzászoktál már ezekhez a dolgokhoz, vagy merőben újdonságot jelentenek?

 

bnorbi

 

Természetesen rám az újdonság erejével hatnak ezek, hiszen ez lesz az első olimpiám. Várakozással tölt el minden egyes lépés, minden egyes pillanat, hogy mi történik, de sportolóként azért a helyén kezelhető, hiszen hasonlóképp zajlik, olyan léptékben és módon, mint egy Eb-re, világkupára, vagy világbajnokságra történő hangolódás – csak persze varázslatosabban.

 

Laikus szemmel a sportlövészet egy hasonlóan „egyszerű” dolognak tűnhet, mint például az autóversenyzés. A kívülállók nem látják, nem érzékelik azt az iszonyatos fizikálisan, mentálisan belefektetett munkát, ami általában a háttérben rejtve marad. Hogy zajlik nálad a felkészülés?

Felkészülés szempontjából a sportlövészetet két részre lehet lebontani, a fizikális és a mentális részre – ahogy ezt említetted is. A fizikai rész a felkészülés első idejében hangsúlyos, ilyenkor a mentális részre kevésbé figyelünk, aztán a felkészülési időszak végére teljesen megfordul az egész. Ekkor már nem szabad a fizikai részt súlyozni, hisz egy sportlövésznek egy izomláz, vagy bárminemű megerőltetés irgalmatlan kiesést tud okozni! Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a téli edzőtáborokban célzott erőfejlesztő programot teljesítünk, ahol a váz és tartóizomzatot tesszük rendbe. Ezenkívül az állóképességet fejlesztjük, és kardio edzéseket is végzünk. Ilyenkor sem tesszük félre a fegyvert, igyekszünk sokat lőni, tehát a mennyiségen van a hangsúly. Technika fejlesztő, erősítő, építő jellegű gyakorlatokat csinálunk ilyenkor. Ahogy aztán közeledik a szezon, akkor fizikálisan már csak szinten tartunk, és a minőségi lövésedzésre terelődik át a munka, ilyenkor élesítjük, „lőjük be” magunk!

 

Esélyekről nem kérdezlek, mert az a legnagyobb közhely, ellenben egy abszolút szakmaiatlan butaságra lennék kíváncsi, amely így szól: ha lett volna egy búcsúi lövölde a Sportbanzájon, az összes plüsst letarolod, ha kisfiad ezt kéri tőled?

Igyekeztem volna mindenképp! (nevet) Már az öttusaparkban is a lövészeten volt a hangsúly, próbáltam őt tanítgatni, így lehet, hogy mindezt intézte volna helyettem!

 

Képek: Kőrösi Tamás