Sportvéglet – hatan, mint a gonoszok! De melyik vagy Te?

0

Egy felettébb fura okfejtés ugrott be a mai napon Budapest utcáit róva… Mindenki viszonyul valahogy a sporthoz. Az alábbi felsorolásban azt próbáltam meg körülírni, hogyan fest az út a mínusz ötödik emelettől a legmagasabb szintre. Figyelem, mindennemű egyezés magunkkal csupán a véletlen műve, vagy az élet kegyetlen (?) tréfája!

Mert lehet valamit szeretni, gyűlölni, de ha egy bizonyos dolog iránt senki nem marad közömbös, az valószínűleg egy színes, érdekes, hovatovább megosztó ügy. Kezdjük is az elejéről, bontsuk le egyénekre a történetet – az embertípusok sporthoz való viszonyát.

 

Itt is lenne a belépő szint, avagy Ő, az utálom típus:

 

image

 

Tipikus otthonülőről beszélünk, aki nem állhatja a sok labdát kergető, súlyt emelgető, ilyen-olyan mindenféle futóbolondot, és nem is átall ezen véleményének mindig és mindenhol hangot adni, legtöbbször a jó öreg kommentmezőt segítségül hívva okítani, miért is baromság a sport. Itt valószínűleg az állhat a háttérben, hogy amíg más vígan futja a szigeti köröket, vagy a barátokkal bicajozik a budai hegyekben, addig ugyanezt ő is próbálta már – csak sejthetően nem sok sikerrel. Az itt beszerzett negatív élményekből és/vagy a kitartás elemi hiányábó fakadóan negatív fénybe helyezi ezt a témát saját magánál, önigazolásként pedig igyekszik mindenki másnál is érvényre juttatni az álláspontját. És közben eszébe sem jutna újra próbálkozni…

 

Második emberünk a „hellyel-közzel követem” és „néha lemegyünk a haverokkal a térre” jeles képviselője:

Iskoláskortól jelen van az életében valamely formában a sport, talán nem találta meg azt a típusú mozgásformát, ami a legjobb számára – de nem vitatja el annak jelentőségét. Ő az, aki a strandon unszolásra beáll röpizni, és még élvezi is, néha-néha elkacérkodik a gondolattal, hogy „figyelnem kellene az étkezésemre, a testemre”, de a néhány kósza gondolat és edzőterem weboldalánál sosem jut tovább. Viszont képben van a világ nagy sporteseményeivel, labdarúgó EB, VB, olimpia, netán Forma 1… Ilyenkor emberünk üzembiztosan a képernyő előtt lesz.

 

Harmadik eset – gyermekkora óta kitartóan sportol, talán adott a tehetsége is, azonban az élet mást tartogatott:

 

aszkk

 

Kiskora óta fontosnak tartja a mozgást, mert beleszületett. Vagy a szülők, vagy a rokonok, de az is lehet, hogy a barátok lévén kerül közel valamihez, amit majd egy bizonyos intervallumon keresztül kitartóan űz, és bizonyára egy vállalható szintre is eljut benne. Ez a magasság viszont még nem AZ, így a szép évek, és a sok-sok sportnak köszönhető élmény és identitás után lassan kikopik, majd jobb esetben megmarad hobbi sportolónak. Ő az, aki szívesen jár ilyen-olyan sportrendezvényekre, követ rendszeresen eseményeket, és tisztában van azzal, mit köszönhet ennek a világnak, és majd mi az, amit továbbad ebből.

 

Következzék a három és fél, avagy számomra a kakukktojás…

Nagyjából ugyanaz mondható el, mint a hármas számmal illetett esetről, azonban érthetetlen, vagy nagyon is érthető történések miatt saját energiáival rossz erőforrásokat hajt. Igen, ők a Huligánok. Közöttük is számos tehetséges, sőt – bármennyire is furcsa leírni – értelmes embert találni. Hogy miért is csinálják, amit? Elképzelhetően valami feldolgozatlan egyéni trauma, a legkisebbtől a valóban nehezen hordozhatóig. Ezek a srácok szerettek volna a sport közelében megmaradni, hűséget, vérszerződést kötöttek – bizonyos színekkel. A szurkolásukat imádjuk, az összetartásukon ámulunk, a balhéikat pedig legszívesebben felednénk…

 

A negyedik:

Jó eséllyel sportcsaládban nőtt fel, egészen pici korától egyesületi szinten jelen van a mindennapjaiban, az életében a mozgás. Ehhez (majdnem) mindig kellő támogatást is kapott. Az életében megélt nehézségeinek nagy részét befektette, az invesztált erőből pedig túlnyomóan sikert aratott, amiből aztán kisebb pályafutást is kovácsolt, vagy a ranglétrát végigjárva, lehetőségeit végigzongorázva döntött, és máshogy maradt közel a tűzhöz. Ők a testnevelő tanárok, a személyi edzők, a munka mellett is rendszeresen, aktívan sportolók. Esetlegesen ők azok, akik a másik oldalról szemlélik a sportvilágot, és benne dolgoznak – akár, mint újságíró…

 

Az ötödik – akinek nincs ki egy kereke, de van helyette öt karikája…:

 

aff

 

Ő az elkötelezett. Az, akit igazából sosem értettek, még a hozzá közel állok sem… Sokszor mondták neki, hogy foglalkozz mással is, hogy fiatal vagy még ehhez. Míg a többiek szórakoztak, bandáztak, vagy globálisan bármit is csináltak, őt a kezdetektől fogva csak egyetlen dolog hajtotta, és ebbe fektette az összes létező idejét: a legjobb lenni abban a bizonyos szakágban, amit űz. Nemcsak elkötelezett, eltántoríthatatlan is – ezt pedig sokan nehezen értik meg, bizony jó néhány emberi kapcsolata megsínylette ezt az idők során. Azonban ez a legkevésbé sem veti vissza, sőt! Kettőzött erővel önti a munkát abba a mások számára feneketlennek tűnő kondérba, amelynek az aktuális szintjét csakis saját maga látja. Viccesen egy vírushoz is hasonlíthatnánk ezt a típust, aki hosszú ideig lappang, majd egyszer csak… robban! Ismertté válik lokálisan, elkezdenek róla beszélni, talán kicsit érteni is, összesúgni a háta mögött – egyszóval felnézni rá. Ez a „fajta” az, aki sosem ereszti el az egyszer jól megfogalmazódott gondolatot, vágyat, délibábot, és minden létező porcikáját irányba állítva előbb, vagy utóbb, de eléri azt. Mindenképp olyat tesz az asztalra, ami maradandó, ezzel ajtókat nyit meg, bármerre is vezesse az útja.

 

Az ötpluszEgy… a bűvös hatos, a következő (végső??) állomás:

 

asuu

 

 

Hogyan lehet az említett ötösre még egy lapáttal rátenni? Álljon itt egy felsorolás, amely többet mond minden szónál.

Michael Schumacher, Michael Jordan, Michael Phelps, Diego Maradona, Usain Bolt + Roger Federer ……