Pétervári-Molnár Bendegúz – „még szoknom kell az egypárevezés világát!”

0

Pétervári-Molnár Bendegúz első olimpiáját teljesítette a riói játékokon. Noha érzése szerint nem igazán jött ki számára a lépés, hite és elszántsága töretlen, és egy tanulási folyamat első részeként vonul be emlékei közé a nyári seregszemle. Ő mesélt nekünk a nagy kalandról.

„Amit itthon hallani lehetett a riói rendezés nehézségeiről, annak sajnos megvolt az alapja. Maga a rendezvény jó hangulatban telt, azonban nívójához képest erős hiányosságokat is tapasztalhattunk. Példának okáért a félig elkészült, szinte berendezetlen olimpia falu, a víz minősége, és stb. Az egyik, ami a nekem legszembetűnőbb volt, az az ételek minősége, ami erősen közepesnek felelt meg. Az ellátás képéhez hozzátartozik, hogy csapvizet is csak tisztálkodáshoz használtam, a számba nem vettem, az erős klórozottsága miatt sem éreztem fogyaszthatónak. Fogmosásra és inni is ásványvizet vettünk. Az evezőspálya sem volt a legjobb minőségű, ránézésre is koszosnak tűnt, itt is vegyszerezéssel, és az öbölbe ömlő káros anyagok zsilipjeinek elzárásával igyekeztek orvosolni a problémát, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Azért egy-két hallal találkoztam az edzések alatt. (nevet)

Természetesen eszem ágában sincs a körülményeket okolni azért, mert nem jött össze az előzetes várakozásaimban szereplő pontszerző helyezés. Azt kell mondanom, jól indult számomra a torna, hiszen könnyedén jutottam a középdöntőbe, legfőbb, új zélandi ellenfelem mögött másodikként. Az azt követő két szabadnapnak akkor örültem, ám később, és utólag belegondolva, talán jobb lett volna, ha egymás hegyén-hátán vannak a versenyek, mert ez volt az a pont, ahol mintha kicsit megváltozott volna valami. A következő etapra úgy álltam oda, hogy kicsit könnyebben veszem az egészet, nem akartam elizgulni, és ez pont az ellenkezőjét okozta. A negyeddöntős ellenfeleim közül az egyiptomi srácot ezelőtt mindig stabilan vertem, és a mexicóit is győztem már le, így kicsit el is altatott ez a tudat. Amikor a versenyen elmentek ők ketten, megijedtem, és későn eszméltem. Későn kezdtem el hajrázni, és bár hiába volt meg bennem az erő a továbbjutáshoz, sajnos nem úgy alakult, ahogy szerettem volna – vigaszágon kellett folytatnom a szereplésem. Szerintem ez az olimpiára való felkészülés mentális fáradalmának tudható be, mert fizikailag teljesen rendben voltam magamhoz képest, de a koncentrációm ott, akkor, abban a helyzetben nem volt a megfelelő. Nagyon elkeseredtem, mert sokkal több volt bennem! Nehéz volt magam összeszedni, már csak azért is, mert tudtam, attól, hogy alsóágra kerülök, még semmivel nem lesz könnyebb dolgom, mint egyébként az A-B döntőben lett volna. Szerettem volna megszerezni a 13. helyet, a C-D középfutamot sikerült is megnyerni, szoros csatában.

 

aeeee

 

A C döntőre viszont elfáradtam, főleg fejben, később indítottam el a véghajrát, mint ahogy szükséges lett volna, így csak a 2. hely sikerült, ami összetettben a 14.-et jelenti. Nagyon szerettem volna pontszerzőként végezni, és csalódott is vagyok még emiatt, de összességében nem rossz ez a pozíció, annak tükrében, hogy 32-en versenyeztünk. Inkább magamhoz mérten csalódtam, hiszen tudtam, jóval többet és jobbat is tudok annál, mint amit Rio-ban sikerült összerakni. Stabilizálnom kell a teljesítményem, hogy ez ne forduljon elő többet, és remélem, hogy az itt szerzett tapasztalatokat a jövőben fogom tudni kamatoztatni. Tudom, min kell változtatni, és próbálok majd javítani. Mindent egybevetve abszolút jól éreztem magam, a versenyeim után még maradtam pár napot, megnéztem a környéket, egy-két másik sporteseményt, fürödtünk, pihentünk. Idővel egy kellemes emlékként fog bevonulni ez nálam.

 

abask

 

A „Rió hősei” rendezvény már Budapesten, a Sap csarnokban felvillanyozott, nagyon jó érzés volt találkozni azokkal az emberekkel, akik éjt nappallá téve szorítottak értünk, és bizony őszintén megmondom, hogy a kint töltött időszak után nem is igazán tudtam már minden kérdésre frappáns választ adni, nagyon elfáradtam a hazaút során.  Pont a repülő közepén ültem, és egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni a hosszú út alatt. Ám pihenésre, regenerálódásra ezután sem lesz sok időm, hiszen jövő hét végén már utazunk a lengyelországi egyetemi világbajnokságra, ahol győzni szeretnék. Ezt a versenyt két évente rendezik meg, az előzőt én nyertem, így címvédőként még jobban oda kell tenni magam! Nagyon erős mezőny gyűlt össze, és a fejemben kavarog kicsit még az olimpia, de Haller Ákos tanácsára – aki a munkám és a felkészülésem segíti – indulok. Szükségem van a nagyobb versenyrutinra, hiszen nem olyan rég váltottam az egypárevezésre.

Mindent el is követek ezért, hiszen a céljaim nem változtak, szeretnék szép eredményeket elérni ebben a szép sportban. Mondjuk egy fényes érmet 2020-ban, Japánban!”