Ökölvívás

0

Ismerik a találós kérdést, amely arra várja a választ, hogy melyik az a két sportág, amelyek megmozgatják az agyat? A válasz: a sakk és az ökölvívás…

Az ökölvívás egyidős az emberiséggel. Na persze nem a ma ismert formájában, de abban biztosak vagyunk, hogy az emberek ősidők óta bunyóznak egymással. Mára azért mindezt rendezett keretek között, a ringben teszik meg a sportolók.

Ami biztos, a boksz nem szimpla verekedés. A magyar nyelvben nem véletlenül kapta az ökölvívás nevet a sportág, ugyanis nem verekedésről van szó, hanem nemes küzdelemről, ahol ököllel vívnak egymással a felek. Bátorság, erő, kitartás, taktika, rafináltság, rátermettség, ezek mind szükségesek ahhoz, hogy valaki sikeres legyen. Eleve nem sokan vállalnák be, hogy persze, felmegyek a szorítóba, üssenek csak meg. Márpedig aki bokszra adja a fejét, annak tisztában kell vele lennie, nem csak adni fog, hanem bizony kapni is. Nem véletlenül tartják úgy, hogy az első kiütéses vereség után derül ki, lesz-e bokszoló az adott gyerekből. Aki ezután újra elmegy edzeni, az megmarad a ringben, aki nem, az feladta. A sportág mindig kitörési lehetőséget biztosított a nehéz körülmények között élő, hátrányos helyzetű fiataloknak, akik kitartással, fegyelmezettséggel, valamint a bennük szunnyadó erő okos felhasználásával sikereket érhettek, érhetnek el.

Napjainkban a profi ökölvívás népszerűbb, mint az amatőr, ráadásul a nemzetközi szövetség egyre többet tesz azért, hogy a két szakág egybeolvadjon. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy az amatőrök is újra fejvédő nélkül versenyeznek, a pontozás ugyanolyan szisztéma szerint zajlik mindkét szakágban, ráadásul a 2016-os riói olimpián profi versenyzők is indulhatnak. Ne felejtsük el a félprofi, illetve a profi versenysorozatokat, a WSB-t és az APB-t sem.

A háromszoros olimpiai bajnok Papp Lászlót a világ minden pontján ismerik, Puskás Ferenc után a második legismertebb magyar sportoló. Hasonló tudású bokszoló nem csupán hazánkban, de máshol sem sűrűn születik, azonban a magyar boksz az elmúlt évtizedekben sok nagyszerű bajnokot termelt ki. A rendszerváltás után pedig a profi karrier sem volt elérhetetlen, Kovács “Kokó” István (olimpiai, világ- és Európa-bajnok) és Erdei “Madár” Zsolt (olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok) is sikeres amatőr pályafutás után lett profi világbajnok.