Nézők

0

Amióta világ a világ, a sport, vagy a verseny résztvevői mindig két rétegből tevődtek össze. Azokból, akik részt vettek rajta, és azokból, akik nézték. A kettő szinte elválaszthatatlan lett az elmúlt hosszú idő alatt, egyik tulajdonképpen már nem is létezne a másik nélkül.

A fenti megállapítás mai modern időkben, amikor a sportegyesületeknek, szövetségek számára a legfőbb marketing érték éppen a néző, a szurkoló, hatványozottan igaz. Mert a sport üzlet lett, amit csúnya szóval élve, de el kell adni. Lehet mutogatni a televíziós nézettségi adatokat, de a helyszínen szurkoló fizető néző még mindig a legfontosabb mérőszám. Éppen ezért a sportágak képviselői minden megtesznek, hogy a lehető legtöbb nézőt, szurkolót csalogassák ki a sporteseményeikre. Ehhez különböző intézkedéseket hoznak, különböző fortélyokat alkalmaznak. Döntéseket hoznak, aztán értékelik őket. A bizonyítvány pedig maga a nézőszám. Ha valami nem jött be, akkor változtatni kell. Legfőképpen a nézők, a szurkolók igényei szerint, hiszen ők a legfontosabbak. Legalábbis elméletben. A gyakorlatban sajnos az arrogancia, a vezetői hiúság és büszkeség felülemelkedik a racionális érveken és érdekeken. A következmény pedig katasztrofális, kongó, üres lelátók és érdektelenség.

A sportoló pedig szétteszi a karját, és megpróbál úgy versenyezni, sportolni, játszani, mintha ezrek skandálnák a nevét bíztatásként, mintha ezrek szurkolnának a sikeréért. Hogy kinek jó ez az állapot? Természetesen senkinek. Közös érdek olyan megoldást találni a hasonló problémákra, hogy az megfelelő legyen mindenki számára!