Nagy Norbert a színfalak mögött – 1. rész

0

Sokszor elgondolkozom azon, hogy vajon mi rejlik a színfalak mögött. Ugyanis látunk egy bizonyos világot, melyet megmutatnak nekünk, de oly keveseknek adódik meg az, hogy úgy igazából a dolgok mögé is lássanak. Hogy mi inspirál valakit, vagy éppen mi az a bizonyos löket, ami arra tud késztetni valakit, hogy valami újba kezdjen, mi az, ami elindít valakit egy úton és az, ami ott is tart, nem hagy elkóborolni, letérni? Olyan sok kérdés, melyre szerencsére megkaptuk a választ.

Hazánk egyik legkiemelkedőbb autóversenyzőjével, Nagy Norberttel beszélgettünk, és kerestük a válaszokat azokra a bizonyos kérdőjelekre.

Miért választottad ezt a sportágat? Mi volt az, ami ide vonzott? 

Az igazat megvallva az apukám volt rám olyan inspiráló hatással, hogy az autóversenyzés mellett kötöttem ki. Ő is versenyzett és megkedveltette velem a sport ezen formáját. 2001-ben vonult vissza, azonban ezzel nem tűnt el a száguldás a családunkból, ugyanis 2004-ben elkezdtem gokartozni. 8 éves voltam, amikor először beültem egy verseny gokartba és szerelem volt első látásra. Onnantól kezdődött az egész karrierem.

A belső tűz, motiváció nagyon fontos az ember életében, főleg, ha valaki versenyszerűen űz valamit. Neked mi adja az erőt nap, mint nap?

Mindig egy rövidtávú célt tűzök ki magam elé, mert sokan abban vesznek el, hogy olyan dolgokat szeretnének elérni, mint például „én majd világbajnok szeretnék lenni” és akkor így elvesznek benne. Én ellenben úgy indulok neki az évnek, hogy rögtön a szezon elején megmondom, hogy az első ötben szeretnék végezni. Majd ahogy haladok a bajnokságban közben látom, hogy hogyan alakulnak a versenyhétvégék és az alapján újraértékelem a lehetőségeimet. Tehát mindig ilyen rövidtávú célokat tőzök ki, amiket jól látok magam előtt. Ezzel próbálom ”játékban” tartani magamat.

Szerencsére elég sok verseny, kiélezett pillanat, küzdelem van már mögötted. Számodra mi a karriered legédesebb momentuma?

2013-ban mentem először ETCC-ben, tehát a 2013-as év úgy egészben különleges. Ebben az időben nem a legjobb autók voltak. Ott az erős középmezőnyben tudtam diadalmaskodni, ami így elsőre szerintem nem volt egy rossz teljesítmény. A következő évet már egy másik versenyautóval kezdtem meg. Nos igen. ’14 egy eléggé „katyvaszos” idényként alakult. Ott volt olyan, hogy az egyik versenyen a záró futamon alkalmam nyílt egy sokkal erősebb Seat-tal menni, mint amit eddig vezettem, és sikerült mind a két futamon elsőként áthaladnom a kockás zászló alatt. Ott, akkor egy olyan visszaigazolást kaptam, hogy nekem nem a középmezőnyben a helyem. Az a győzelem felnyitotta a szememet. Rájöttem, hogy ha egy versenyképes gép van alattam igen is reális cél a győzelem, és merhetek nagyot álmodni. Nem szabad többé elfogadnom azt, hogy hátul vagyok. Sorsdöntő volt ez a pillanat, mert átbillentett bennem valamit. Úgy hiszem, hogy ennek köszönhetem a mai sikereimet.