Van egy mondás miszerint “Sohasem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna!”

0
Fotó: Körősi Tamás

Nádas Ádám a világ egyik legjobb és egyben egyetlen magyar akrobatikus korisa mesélt nekünk arról, hogyan is juthat el egy vidéki magyar srác a világ elit csúcsára, ha hisz egy álomban, amiért hajlandó nagyon keményen megdolgozni. Alábbiakban Őt idézzük:

„15 évesen húztam műkorcsolyát először a lábamra, mert nagyon megtetszett a jégtánc, majd nem egészen 2 év múlva egy szerencsés castingnak köszönhetően az akkori Magyar jégszínház tagja lettem. Egy Dubai fellépés keretében, 17 évesen itt szerettem bele a jégrevü, jég show varázsába. Itt láttam először egy fellépő társamat hátra szaltót ugrani jégen, el is döntöttem, hogy én is megtanulom. Ez nekem körülbelül 4 évet vett igénybe, de nem adtam fel, mindig törekedtem a fejlődésre és bár sokan kinevettek, illetve nem vették komolyan az álmaim, többen még a családomból sem, de ez sem fogott vissza. Eltelt a karrieremben 1,5 év, amikor semmilyen munkát nem kaptam, az volt az általános, hogy vissza sem írtak az emailjeimre. De itt sem adtam fel, ezt szerettem volna csinálni, tehát még jobbá kellett válnom, így tovább edzettem.

 

Most 10 évvel azután hogy elsőször közönség elé állhattam korcsolyában, a világhírű Holiday on ice acrobata special act-je vagyok. Ez azt jelenti, hogy saját számom van a show-ban.
És annyira egyedit sikerült alkotni – olyannyira egyedire sikerült fejlődni, hogy bár rajtunk kívül a világon van még 2 pár, akik csinálnak akrobatikát jégen, de a mexikói főnökünk szerint a legjobbak vagyunk a szakmában az akrobata tűz és led zsonglőr számainkkal.

A partneremmel a jégen előadott akrobata elemek között, olyanok vannak, mint például a 4 különböző technikát igénylő hátra szaltók, előre szaltó, kézen átfordulás (flick) előre illetve hátra és további különböző páros elemek.

A partnerem ukrán származású, vele 4 éve dolgozom együtt – 4 éve vagyunk egy csapat. Az akrobatikát együtt is és külön-külön is eddzük, profi tornászokkal, artistákkal. Majd amikor talajon már megvan a begyakorolt elem, ezt visszük fel a jégre.

A teljesség igénye nélkül néhány ország, ahol felléptünk:
Mexikó, Kanada, Spanyolország, Franciaország, Anglia, Németország, Hollandia, Ausztria, Csehország, Oroszország, Törökország, Egyesült Arab Emírségek, Kuvait, Jordánia, India, Korea. Mindegyik országban volt valami emlékezetes. Párizsban a LIDO-ban léptünk fel, Mexikóban pedig most kezdjük az 5. évünket. Egy-egy fellépés ciklus 4-6 hét. Például van egy város Leon itt 6 hetet lépünk fel évente, ahol 3,5 millió ember nézi meg a show-nkat.

A holiday on ice-al például a fellépési ciklus 8 hónap. 6 hét a próba, heti egy szabadnappal, napi 10-12 órákkal is, ha a koreográfus úgy ítéli meg. Egy napunk úgy néz ki, hogy reggel 9-re bent kell lennünk, amit 1 óra bemelegítéssel és tánccal kezdünk, amit egy profi koreográfussal cipőben talajon végzünk. Majd elindulnak a jeges bemelegítések, mivel a cast nagy, a jég pedig kicsi – nem rendes jégkorongpálya, nagyjából a fele hosszban és a háromnegyede szélességben – így a melegítést 4-5-sével csináljuk. Ezt követően a kiírás szerint elkezdődnek az egyes számok próbái. Ezt színházi próbához hasonlítanám, mindez a koreográfus és a segéd koreográfus utasításait követve zajlik, akik olimpiai bajnokok. Legutóbb Cristopher Dean-el (jégtánc olimpiai győztes és világrekorder) dolgozhattam együtt, ami nagyon nagy élmény volt számomra!

Egy új vonalat is létrehoztunk az akrobata mellett, még pedig saját tervezésű és készítésű ledes ruhákkal, kosztümökkel és zsonglőr eszközökkel. Régebben felléptem, mint tűz zsonglőr is jégen, ekkor is többnyire magam terveztem az eszközöket, amikkel felléptem, amiket a barátaimmal gyártottuk le Magyarországon, Peti barátom garázsában. Egyszer jött az ötlet hogy a Royal Caribien óceánjáró hajóra szeretnénk elmenni dolgozni, de mivel tűz zsonglőr szám biztonságtechnikai okokból nem lehet semmilyen hajón, így elkezdtem ledes ruhákon, eszközökön dolgozni. Elkezdtem ezt tanulni, megrendeltem az összes vezérlőt, amit csak eltudtam képzelni, hogy a ruhán elfér és megkezdődött a tesztelés.

Egyet használtunk is egy évig, de rá kellett jönnöm, hogy nincs a világon olyan, ami nekem kell, így építettünk egyet. Összeszedtem az embereket, összeültünk és építettünk egy vezérlőt, illetve két másik nagyon jó barátommal összeülve írtunk neki programot. Így volt ez a ruhán elhelyezett ledekkel is. Egyszerűen nincs a piacon olyan led felépítés, amit meg lehet venni és csak fel kell rakni a ruhára és működik, nem törik el vagy romlik el, így azt is 3d-ben szépen megterveztük, az alkatrészeket lézerrel vágattam ki, majd összeszereltük őket. 🙂 Pontos adatot nem tudok mondani, mert a végén már nem írtam mennyi időbe is telt összerakni a ruhákat. Ugye 1 ruhán közel 600 darab led van, ezt 4 helyen varrtuk fel egyesével, illetve a ledeken belül 6 darab forrasztási pont van. Így sejthető, hogy igen sokat forrasztottunk és varrtunk. 3 ruháig írtam – ez 1140 órát vett igénybe, ez is csak egy megközelítő adat, ennél kicsivel több volt, de eddig van vezetve papíron.

A terv, hogy alkotni szeretnék továbbra is. Élvezem, amit csinálok, minden nap úgy kelek fel, hogy örülök, hogy én én vagyok, mert azt csinálom, amit szeretek és mindenkinek ezt ajánlom. Illetve azt, hogy nem feltétlenül kell hinni mindenkinek, aki azt mondja, hogy nem fog sikerülni, igenis, ha van egy célod és te érzed, hogy ezt kell csinálnod, mert ezt akarod, akkor tessék tenni érte! Minden nap, ha egy kicsivel is, de a cél felé kell tartani és meg fogsz érkezni. Van egy mondás miszerint “sohasem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna”, nekem ez sokszor lebegett a szemem előtt.”