„Mostanra szépen összeállt minden”

0

Az Európa Játékok talán legnagyobb meglepetése az aerobikos csapat aranyérme volt. Hegyi Dóra, Lendvay Dóra, Szöllősi Panna, Bali Dániel és Farkas Balázs eredményükkel nem csak a mezőnyt és a közvéleményt hanem még saját magukat is meglepték. Lendvay Dóra mesélt a kinti élményeiről, a felkészülésről, valamint a sportághoz fűződő viszonyáról.

– Hányszor nézted már vissza az Európa Játékokon aranyérmes gyakorlatotokat?

– Rengetegszer! Valahányszor lejátszom, újra és újra elöntenek az érzések… még mindig hihetetlen számomra az eredmény és az élmény, pedig már egy hónapja volt a verseny.

– Mennyi munka volt ebben a produkcióban?

– A csapatunk ötfős, azonban 3 különböző helyszínen élünk és készülünk külön-külön, így általában hétvégéken tudunk együtt edzeni, javarészt Debrecenben. A felkészítést három edző, Kovácsné Laurinyecz Julianna, Kovács Judit és Réfi Eszter vezette, akikkel már junior korom óta dolgozom együtt.

Ezzel a gyakorlattal nagyjából egy éve dolgozunk, persze menet közben rendszeresen alakítunk rajta itt-ott, hogy minél látványosabb legyen. A tavalyi mexikói világbajnokságon debütáltunk vele, azóta kicsit változott a csapatfelállás, de mostanra szépen összeállt minden. Terveink szerint ezt visszük majd az Európa-bajnokságra is: a csapatösszeállításban még vannak bizonytalanságok, de a gyakorlaton már nem szeretnénk változtatni. Addig a szinkront igyekszünk tovább javítani, hiszen itt nagyon fontos a minél egységesebb kép. Hiába szépek ugyanis az elemek, ha nincs megfelelően összehangolva, nem adható rá magas művészihatás pontszám.

– Mi adja meg egy gyakorlat értékét?

– A gyakorlat 10 elemből, 2 emelésből áll, melyeket egy másfél perces koreográfiában mutatunk be. Három komponenst vizsgálnak a bírók: a nehézelemet, a művészi hatást, valamint a kivitelezést. Ezek határozzák meg a gyakorlat értékét, úgyhogy arra törekszünk, hogy mindben a lehető legmagasabb pontszámot kapjuk. Ahogy a neve is sugallja, a nehézelem része szokott a legkritikusabb lenni, vannak köztük lazasági-, statikus-, talaj- és erőelemek, valamint ugrások is.

– Ezek dobták meg a gyakorlatotok értékét Bakuban?

– Igen. A románoknál hagyományosan erős ez a komponens, de most a mi csapatunk kiinduló nehézelem pontszáma is igen magasnak számított a csapatok mezőnyében. A döntőben sikerült mindet sikeresen, majdnem tökéletesen végrehajtanunk, ami nagyban hozzájárult a győzelemhez.

– Ennek tükrében milyen helyezést tartottatok előzetesen reálisnak?

– Pontozásos sportágról lévén szó – ahol a sportdiplomáciának is komoly szerep jut – a románokat tekintettük favoritnak, elvégre ők, ha nem is ugyanebben az összeállításban, de megnyerték a világbajnokságot és aranyérmesek lettek az idei világkupákon is. Rajtuk kívül a spanyolokat és az oroszokat vártuk még dobogóra, a számunkra pedig a negyedik-hatodik helyek valamelyikét tartottuk elérhetőnek.

– Ehhez képest jócskán felülmúltátok az előzetes várakozásokat…

– Igen. Álmunkban sem gondoltuk, hogy sikerülhet, még mindig hihetetlennek tűnik az egész.

Lendvay Dóra, Bali Dániel, Hegyi Dóra, Farkas Balázs, Szöllősi Panna

– Mi történt és mi zajlott le bennetek a gyakorlat teljesítése és a végeredmény realizálása között?

– Az oroszok már előttünk sorra kerültek, utánunk viszont még hátra voltak a románok, a spanyolok és az olaszok is. Mikor kijött a pontszámunk, alig hittünk a szemünknek, hiszen magasabb volt, mint a románok kvalifikációs pontszáma, amivel első helyen kerültek a legjobb hat közé. Már ez nagy elégedettséggel töltött el mindenkit: éreztük, hogy ez a pontszám sok mindenre jó lehet még. A színpad mellől kézen fogva és szinte extázisban szurkoltuk végig a hátralévő háromszor másfél percet. Utánunk rögtön a románok jöttek, és amikor kiderült, hogy nem tudtak megelőzni minket, akkor kezdtük realizálni: „Lehet, hogy megnyerjük?”.  Amikor pedig az utolsó gyakorlat pontszámai is megérkeztek, akkor egymás nyakába borulva sírtunk örömünkben. Ne felejtsük el, ez a legmagasabb pontszám, amit csapattal eddig elértünk, emiatt külön örülünk, hogy aranyat ért, ráadásul egy ilyen rangos versenyen.

– Volt még kinn valami speciális felkészítés?

– A magyar küldöttséget pszichológus is kísérte Bakuba, aki kiváló mentális tréningekkel készített föl minket a versenyre. Nagyon izgulós vagyok, úgyhogy rengeteget segített az a magabiztosság, amit a foglalkozások hatására magamba szívtam. Úgy mentem fel a színpadra, hogy tényleg azt éreztem, sikerülni fog!

– Vannak egyébként étrendre vagy életmódra vonatkozó kikötések, előírások?

– Aki komolyan gondolja a versenysportot, az pontosan tudja, hogy mi fér bele, mit bír el a teste. Versenyidőszakban az étkezésre oda kell figyelni, de a megfelelő mennyiségű tápanyagbevitel fontos, hiszen máskülönben nem lenne energiánk.

– Neked mikor és hogyan indult a kapcsolatod a sportággal?

– 17 éve kezdtem el aerobikozni Budaörsön, Árva Márta vett a szárnyai alá. Mozgékony gyerek voltam, a szüleim mindenképp le akarták kötni a fölös energiáimat, s mivel a városban nem nagyon volt más lehetőség akkoriban, kínálta magát ez a sportág. Nem gondolták, hogy úgy összenövünk az aerobikkal, hogy élsportoló leszek, de természetesen támogattak mindenben, akár edzésekről, akár nyári edzőtáborokról volt szó.

– Mikor jöttek az első komolyabb sikerek?

– 15 évesen kerültem be a junior válogatott csoportba, 18 évesen meg már a felnőtt mezőnyben párosban másodikak lettünk a japán világkupán, amivel sikerült berobbanni a köztudatba. Mostanában viszont alapvetően csapatban versenyzem.

– Milyen eredményeid voltak eddig a felnőtt mezőnyben és mire vagy a legbüszkébb?

– Sok emlékezetes verseny és szép siker áll mögöttem, amire boldogan tekintek vissza. Ötszörös magyar bajnoknak mondhatom magam, emellett volt alkalmam rangos nemzetközi versenyeken is elindulni: kijutottam három világbajnokságra, három Európa-bajnokságra és egy világjátékokra, ezen kívül részt vettem öt világkupán, amiken három ízben dobogóra is állhattam. Legbüszkébb azonban az Európa Játékokon szerzett aranyéremre vagyok, Bakuban nem csak az eredmény, de a hangulat is fantasztikus volt.

– Mit tartogathat még a jövő?

– Az aerobik nem olimpiai sportág, így nekünk a világjátékok számít csúcseseménynek. A legutóbbi, 2013-ason kinn is voltunk Kolumbiában, hatalmas élmény volt. A következő két év múlva lesz, de a kvalifikáció már jövőre elkezdődik: a csapatfelállás egyelőre bizonytalan, addig is készülünk a novemberi Európa-bajnokságra.

– Mik a terveid a versenysport befejezése után?

– Mesterszakos hallgató vagyok a Budapesti Corvinus Egyetemen, vállalkozásfejlesztést tanulok. E mellett terveim között szerepel, hogy elvégzem az aerobik edzői tanfolyamot is, így nem kell teljesen megválnom szeretett sportágamtól.

 

(Fotók: Lendvay Dóra engedélyével)