„Mindig a bunyó volt a mindenem” – interjú Bedák Zsolttal

0

A VIII. kerületből ment az arénába, ami az élete lett. Egy biztos és mindig támogató családi háttér, amely végigsegítette a pályáján. Hogy miért bunyózik a mai napig? Hogy a gyerekeknek soha ne legyen hiányuk semmiben, hogy a rengeteg szeretetnél is többet adhasson a családnak. No meg azért, mert 13 éves kora óta a mindennapjai része az ökölvívás. Szerény harcos. Ő Bedák Zsolt bokszoló.

Gyermekkorodban miért épp az ökölvívás mellett döntöttél?

– 13 éves voltam, amikor elkezdtem az ökölvívással foglalkozni. Mindig is tetszettek a verekedős, bunyós filmek, otthon is edzettem, fekvőtámaszoztam, meg hát sokat verekedtem a testvéremmel is. Tudtam, hogy fogok valamit sportolni. Az iskolában az osztálytársam mondta, hogy jár bokszolni a Vasas Torna Egyesületbe, és elmentem vele. Ez ’97 februárjában volt.

Már hamar jöttek az eredmények és természetesen a célok, hogy mit szeretnék elérni. Azóta bokszolok.

Milyen háttérrel rendelkeztél?

– Az általános iskola után szakképző iskolába mentem. Nagyon nehéz volt az iskola az edzések, edzőtáborok, versenyek miatt. Volt olyan, fél 7-től délutánig iskolában voltam, majd utána egyből mentem edzeni. Ezután alig volt időm tanulni és pihenni. Az iskolában egyik hét az gyakorlat volt, a másik iskola. Nehéz volt eléggé.

Anyuék mindent megadtak nekem és a tesomnak. Ügyeltek a külső és belső igényekre is. Nagyon szép nevelést kaptunk tőlük. Mindig bíztattak minket. Volt olyan, hogy nyáron a legnagyobb hőségben mondták, hogy ne menjünk edzeni, inkább menjünk strandra. Én erre azt mondtam: Nem anyu, én bajnok akarok lenni. Volt célom és én inkább edzeni mentem.

bedak zsolt 2-resized

Nem volt rajtad nyomás, hogy a testvéred szintén bokszolt?

– A testvérem egy évvel később kezdte a boxolást. Ő eredményesebb volt nálam amatőrben. De nem volt rajtam nyomás, hiszen soha nem voltam az ő sikerére irigy és ő sem az enyémre. Inkább büszkék voltunk egymásra, és a másik eredményeire.
Voltak hullámvölgyek?

– Természetesen. De soha nem szálltam el, még akkor sem, amikor csúcson voltam. Ahhoz képest, ahol három éve voltam, elmondhatom, hogy most is csúcson vagyok, hiszen három éve nagyon mélyponton voltam. Amikor Erdei Zsolt mögém állt, nagyon hálás voltam, és mondtam is, hogy nem gondoltam volna, hogy a sorstól még egyszer megkapom azt a lehetőséget, hogy feljussak a csúcsra. Volt kemény két évem, amikor anyagilag is rosszul álltunk, akkor a barátok is eltüntek. Ma a barátaimat egy kezemen meg tudom számolni. Viszont a családom mindig mellettem volt, nekik köszönhetek mindent.

Mentálisan hogyan álltál fel?

– Nagyon kiegyensúlyozott lettem mára, hiszen nyugodt körülmények között tudok edzeni. Van két szép gyermekem és feleségem, nagyon sokat számít, hogy van miért hazamennem.

Mi ad motivációt?

– Most a gyerekek adnak nekem. Persze, jó a siker érzés, de én tudatosan teszek mindent a gyermekeimért, hogy egy jó jövőt biztosíthassak nekik.