“Mert szeretek futni”

0

Gál János egy igazi jó értelemben vett őrült. Puszta kíváncsiságból lett terepfutó. Vannak alkalmak, amikor több mint száz kilométert „futkosnak” a hegyekben. Mindezt hobbiból.

Milyen sportmúlttal rendelkezel, gyerekkorodban sportoltál?

– Nem rendelkezem versenysportmúlttal, de gyerekkorom óta mindig mozogtam valamit több-kevesebb rendszerességgel. Egy évig atletizáltam, de alapvetően nem az állóképességi sportok voltak előnyben, elsősorban teniszeztem, később fallabdáztam.

Más sportot is űzöl a terepfutással párhuzamosan?

– Kerékpározom és terepfutok rendszeresen. Tavaly a Balatonnál volt egy féltávú triatlon, azon vettem részt.

Mióta része a terepfutás az életednek, és mióta futsz ultra távokat?

– Egy sérülés utáni kihagyást követően alapvetően rehab jelleggel, körülbelül négy éve kezdtem terepen futni, és utána túlnyomó részt ott ragadtam, már nem is akartam újra aszfaltra menni.

Van akár hazai akár, külföldi sportolói példaképed?

– Mint feltehetően sokunknak, itthon Németh Csaba igazi példakép, tisztelem a szerénységéért és az eredményeiért is, nagy húzóerő a magyar terep ultrafutás számára. Fontos és értékes ismereteket és hozzáállást lehet tanulni tőle, ez is erősíti a példaértékét. A külföldiek közül Sebastian Chaigneau hozzáállása áll a legközelebb hozzám. Kívülről úgy tűnik, nem görcsöl rá az eredményekre, de persze motivált, nyitott és látszik, hogy élvezi, amit csinál.

Miből merítesz motivációt egy hosszú terepfutás alkalmával?

– Szeretek a hegyekben, erdőben, természetben futni sokat, ez fontos motiváció. Ezen kívül elsősorban az motivál, és egyben szórakoztat és kíváncsivá is tesz, vajon egy bizonyos kihívást, vagy éppen magamat, a távot, a szintemelkedést le tudom-e győzni, illetve meg tudom-e oldani a felmerülő problémákat, nehézségeket, azaz teljesíteni tudom-e a kívánt célt. Ha ez alapvetően jó eredménnyel sikerül, az még jobb, de nem cél. Az itt megszerzett kitartás és állóképesség az élet más területein is használható, ez is motivál.

Mit szólnak a rokonaid, barátaid, amikor meghallják, hogy elmész egy 120 km-es futóversenyre?

– Megkérdezik, hogy hány nap alatt kell teljesíteni?  Vagy közlik, hogy az autóval is sok. Féltenek és túlzásnak tartják. Meg persze elméleteket gyártanak miért is van erre szükségem. Mindenkit invitálok a hegyekbe, akkor jobban érthető miért vágyik vissza mindig az ember.

A versenyek közben tartod valakivel a kapcsolatot, van segítőd?

– Nem, nincs. A versenyek második felében általában a feleségemmel sms – ezem, hogy merre vagyok, mikor érkezhetek, hogy oda tudjon jönni. Korábban még éjszaka is küldött sms-t, annak is nagyon örültem.

Mit üzennél a hazai terepfutóknak?

– Elsősorban, hogy hajrá. Aztán, hogy maradjunk meg egy jó közösségnek és fokozottan vigyázzunk a természetre, mert ez a lételemünk.