Márciusban Újra Kezdjük!

0
Van, hogy az ember feladná, mert elfárad, elege lesz. Van olyan, hogy a földre rogy, és úgy néz maga elé, végig gondolva, mit rontott el, hogy csúszott félre. Lehet egy másoknak jelentéktelen dolog, vagy egy nagyon is sok embert érdeklő teljesítmény. A kudarc azonban nem az, ha veszítettél, hanem az, ha feladod. Az az igazi vereség, mert saját magadat voltál képtelen legyőzni.
 Néha úgy tűnik, mindennek vége, minden elveszett. Minden erő, befektetés, idő és akarat teljesen hiába való és felesleges volt. Ilyenkor pedig mindig jön egy új esély, azonban csak rajtunk múlhat, élünk-e vele, felismerjük, meglátjuk-e egyáltalán. Képesek vagyunk-e felállni, leporolni magunkat, és megpróbálni még egyszer, és ha kell újra. A sport, és főleg a versenysport erre tanít meg, hogy soha nem szabad feladni, hogy mindig hinni kell abban, amiről úgy gondoljuk, hogy az életünk része. Semmi új nincs ebben, tehetnénk hozzá, ezt a régi elődeink is nagyon jól tudták, örök bölcsességek ezek, még a „nagyotmondokegyfényképen” közösségi média előtt világból.
 Mi is ezt tesszük most. Felállunk, és megyünk tovább. Hogy hol kötünk ki? Nem tudni. De legalább nem veszítünk. Soha!