A Lovasíjász – Sport, harcművészet, vagy valami egészen más?

0
Az elmúlt hetekben, hónapokban több tízezren keresték fel valamelyik mozit vagy művelődési házat, hogy megnézzék Kaszás Géza A Lovasíjász című dokumentum filmjét. Az alkotás a lovasíjászat hazai feltámasztójáról, megalkotójáról, Kassai Lajosról szól.
 A lovasíjászat egy ősi harcmodor, mely a sztyeppei népek egyik legfontosabb harci eszköze volt évezredeken keresztül. A harcosokat egészen kis gyermek koruktól kezdve a lovak és az íjak bűvöletében nevelték, szinte egybeforrtak négylábú társaikkal. Sokak szerint, valószínűleg helyesen, ezt örökíti meg az ókori görögök Kentaúr ábrázolása is, hiszen a velük szomszédos szkíta harcosok az ő szemükben tényleg emberi felsőtesttel rendelkező, lótestű harcosok lehettek. Ugyanezt a harcmodort képviselték az Eurázsia sztyeppéin élő népek számos képviselője, közöttük a hunok, az avarok és magyarok is. Erről, vagyis a történelmi háttérről is részletesen szó esik a filmben, ahogy Kassai Lajos életfilozófiájáról is.
Maga a film elképesztően gazdag és színes képivilággal mutatja be azt az életformát, amit ez az egész jelent. Rendkívül kemény fizikai felkészülés mellé társul ugyanis egy olyan szellemiség, melyet az ember nem délután négy és hat között vall, hanem ébredéstől elalvásig, vagy talán még utána is. Egyszerre mozduló testrészek, összhangban mozgó íjászok, és talán a legfontosabb, saját magukban összhangot teremtő emberek. A lovasíjászat, mint sport ugyanis rendkívül széles skálán mozgó, változatos gyakorlatokat tartalmaz és ír elő azoknak, akik gyakorolni akarják, ugyanakkor ellentétben nagyon sok hagyományos sporttal, itt külön hangsúlyt kap a szellem felkészítése is, a kettő egymás nélkül egész egyszerűen nem is értelmezhető.
 A lovasíjászat egyszerre készteti csúcsteljesítményre a testet és a szellemet, aki ezt szeretné űzni, az nem csak egy sportot választ, hanem egy életformát is. ezzel pedig meg is adtuk a választ a címben feltett kérdésünkre.