Labdarúgás

0

A frissen nyírt zöld fű illata télen, nyáron, fagyban és hőségben. Ez a futball. Hogy hogyan kezdődik? „Emlékszem, amikor apu kivitt az első meccsemre négy évesen, azóta tudom, hogy futballista akarok lenni.” Hangzik sokszor a válasz. Huszonkét férfi, vagy nő, hétről hétre küzd valamiért.

Kergeti a labdát és kergeti az álmait, az álmot, hogy a legjobb lehessen, az álmot, hogy a csapatával bajnok legyen. A labdarúgás külsőre egyszerű sportnak tűnik: a labdát a 90 perc alatt minél többször kell az ellenfél hálójába juttatni. Amilyen könnyűnek tűnik, igazából annyira sok taktikai, technikai tudásra van szükség, amellett, hogy a fizikai adottságok elengedhetetlenek, a kemény munka, a koncentráció, a pálya és a játék megfelelő átlátása, a társakkal pontos együttműködés és a mentális fejlettség.

Mindennap meg kell küzdeni a testtel, ami sokszor már azt mondja, elég, a fejjel, hogy egy-egy kudarc után ismét pályára lépjenek, és mintha mi sem történt volna, lesöpörni a sebes térdekről a port, mindent megtenni, magukért és egymásért. Ahogy a legtöbb csapatsportnak, úgy a futballnak is a lényege, hogy egy gárdában mindenki számíthasson egymásra, együtt mozogjanak, hogy ismerjék egymás gondolatait, mozdulatait. Ehhez kellenek vezetők is, a pályán és annak szélén is. Az önfegyelem és a magatartás a kulcsa a sikernek. Betartani az edző által adott utasításokat, vagy meghallani és cselekedni, ha a pályán egy társ azt mondja, most jobbra, balra, előre.

A világbajnok olasz kapus, Gianluigi Buffon pár mondatban foglalta össze, mit is jelent egy játékosnak ez a sport: “A labdarúgás számomra a bűvöletről, a csodáról, a varázslatról szól. Másfél órára megáll az élet, mindenki elfelejti a külvilágot és csak azt nézi, hogy kétszer tizenegy ember hogyan próbálja maga alá gyűrni az ellenfelet. A 90 perc alatt a játékosok és a közönség létrehoz egy saját történetet, amely minden jelenlévőt rabul ejt. S ami igazán szép az egészben, a lefújás után minden visszazökken az eredeti állapotába. A világ megint normális lesz, a varázslat pedig egyszerűen elillan…”

A foci egy olyan sport, amely kicsit, nagyot összehoz a pályán és a lelátón is. Talán nincs olyan gyerek, aki testnevelésórán ne rúgott volna még labdába, vagy egy meleg nyári napon, a strandon a pöttyös labdával ne játszott volna.

A futball nem csak egy játékosnak lehet az élete. A lelátó egy külön világ. Ahol nincs gazdag vagy szegény ember, csak szurkoló. A világ egyik legnépszerűbb sportja, amely színt visz a szürke hétköznapokba. Ha valaki egyszer megéli ezt a csodát, rabjává válik. 90 perc az életből, ami alatt bármi megtörténhet, a legváratlanabb fordulatok. Itt igazán számít a támogatás, és minden alkalommal a fanatikus közelebb kerül egy másik világhoz, amely elérhetetlennek tűnik, de mégsem az. A legnagyobb példája sokszor, hogy mit ér az igazi összefogás és harc.

Hogy hol kezdődik? Amikor gyermeked, a jegyet szorongatva, örömteli mosollyal, minden percben ugorva egy picit közeledik a stadionhoz. Ahol soha nem vagy egyedül, ahol nem számít más, csak az, hogy mindenki egy emberként ugyanazért a célért küzd. A győzelemért.