Kontroll a nyilatkozatokban

0

A kontroll gondolatkörét Rotter fogalmazta meg 1966-ban. Megközelítése szerint az emberek különböznek abban, hogy a viselkedésük és az azt követő megerősítések között milyen mértékű ok-okozati összefüggést észlelnek.

 

A belső kontrollos személyek – ezt már Findley és Cooper állapítja meg 1983-ban – abban hisznek, hogy a dolgok kimenetelét saját maguk befolyásolhatják a viselkedésükkel. Ezzel szemben a külső kontrollosnak nevezett személyek úgy gondolják, hogy a dolgok mindig valami rajtuk kívülálló tényező miatt történnek úgy, ahogy történnek. A belső kontrollosok siker után emelik, kudarc után csökkentik az elvárásaikat, míg külső kontrollosoknál ez éppen fordítva alakul.

A belső kontrollos személyek felelősséget vállalnak tetteikért, sikerorientáltak, képességeiknek megfelelő feladatot választanak, kevésbé konformak, kevesebbet szoronganak, aktívabbak az információk felvételében, kudarc esetén pedig magukat alakítják. A másik csoportba tartozó egyének vagy nagyon könnyű, vagy nagyon nehéz feladatot választanak, többet szoronganak, siker esetén csökkentik, kudarc esetén pedig növelik elvárásaikat. A belső kontrollosok a következményeket saját cselekedeteiknek tulajdonítják, de nem biztos, hogy képességeikben is bíznak. Ellenben egy külső kontrollos is tekinthet magára hatékony személyként, ha mondjuk szerencsés alkatnak érzi magát.

A labdarúgásban mindez úgy jelenik meg, hogy a kudarcot egy belső kontrollos edző a küzdelem és/vagy a koncentráció hiányával, esetleg súlyos egyéni hibákkal fogja magyarázni, a sikert pedig a csapategység és/vagy a taktika tökéletes megvalósulásának, a remek felkészülésnek és a tudásbéli különbség kiütközésének tulajdonítja majd. A másik csoportba tartozók szívesen kenik a számukra nem kedvező eredményt a balszerencsére, a bíróra, a gyepszőnyeg állapotára, esetleg a sorsolásra, a diadalt pedig Istennek, a szerencsének vagy egyéb külső körülménynek tudják be.

Dicséretes önkritikáról tanúskodik Dzsudzsák Balázs nyilatkozata az észak-írek ellen elbukott válogatott mérkőzés után, ami remek példája a belső kontrollnak: „Nagy nehezen megszereztük a vezetést egy rögzített játékhelyzetből, de ha valamit szeretnénk elérni, akkor nekünk kell jobban kijönnünk a nüansznyi dolgokból. Ahelyett, hogy okosan visszaálltunk volna, könnyelmű és gyerekes gólokat kaptunk. Felelőtlenség, hogy a saját tizenhatosunkon belül kétszer is így megverjenek bennünket. Csak saját magunkat okolhatjuk a vereségért. Távol álltunk az emberektől, mindkét gól előtt lekéstünk az ellenfél játékosairól.”

Siker után jellemzőbb a belső kontroll, Dárdai Pál szavaiból azonban a győztes magyar-finn meccs után nem csak a sajátjai tömjénezése vehető ki: „A cserékkel jól és jó pillanatban léptünk, megélénkült a csapat, és az utolsó tíz percben már jöttek a beadások, kapuhoz szögeztük az ellenfelet. Ugyanúgy, ahogyan a románok elleni meccsen, a szünet előtt az utolsó öt percben kicsit elbambultunk, gólhelyzetük is lett a finneknek, no de hát van egy Király Gabink, aki azért áll a kapuban, hogy megfogja az ilyeneket. Meg is tette, nagyszerűen védett, de a cserejátékosok és az egész csapat is a heti munkát tükrözte vissza: fegyelmezett, klassz csapat vagyunk!”

A 2013-as Debrecen-Győr Magyar Kupa döntő után a dunántúliak vesztes edzője, Pintér Attila megjegyzése jó példája a külső kontrollos attitűdnek: „Egyet elszeretnék még mondani, senki nem kérte, hogy a pályát locsolják meg. Van, aki hozzá van ehhez szokva, van aki nem. Nem akarom erre fogni. Mi elcsúsztunk, ebből gólt tudott elérni az ellenfél, gratulálok a Debrecennek, ma ennyi volt bennünk”

 

Fontos hozzátenni, hogy a kiválasztott nyilatkozatok csupán a szemléltetést szolgálják, kiragadott példák, amelyek arra önmagukban nem alkalmasak, hogy ezek alapján kategorizáljuk az illető személyiségét.