Itt mindenki futónak születik

0

Az atlétikai viadalokon, olimpián a jamaicai atléták folyamatosan nyerik az aranyérmeket. Előfordult már az is, hogy náluk többet egyetlen ország, még az Egyesült Államok sem tudott nyerni összességében. Mi több, a karibi ország vágtázói több aranymedáliát gyűjtöttek, mint a német és az orosz csapat összesen. Félelmetes teljesítmény, aminek alapját botorság lenne annyival elintézni, hogy biztosan doppingolnak. De akkor mi a titok nyitja?

Talán a genetika, talán a futás ottani népszerűsége, talán a szakmai háttér, s talán a versenyzők kiugró tehetsége. Illetve mind a négy együtt. Visszafelé haladva, a tehetség alapvető fontosságú. A jamaicai vágtázók pedig szupertehetségesek. Mintha a futásra születtek volna.

Fontos szempont a tradíció, hogy nem a semmiből nevelődött ki az aranygeneráció. Egyébként éppen a korábbi bajnokok nevének citálása az egyik érv pro és kontra a genetika fontosságának, vagy elenyésző szerepének hangsúlyozói között. Az egyik tábor azt mondja, ha csak a genetikán múlna, miért nem volt a múltban is hasonló sikerszéria, a másik tábor szerint igenis volt a múltban is jamaicai futósiker.

Kétségtelen: a hetvenes-nyolcvanas években kezdett ugrásszerűen fejlődni a jamaicai atlétika. Évek kellettek. De eljutottak oda, hogy manapság nem nagyon rendeznek olyan atlétikai viadalt a világon ahol nem áll karibi versenyző, legalább a dobogón. A legutóbbi Világbajnokság férfi 100 sík döntőjében a két amerikai mellett két jamaicai, két trinidadi, egy antiguai és egy karibi származású brit futott. A nők hasonló távján négy jamaicai, két amerikai, két bahamai alkotta a döntő mezőnyét. Ebben az aranygenerációban Usain Bolt a koronagyémánt, a legértékesebb versenyző, a földkerekség legnagyobb atlétája.

A jamaicaiak nem szeretnek arról beszélni, hogy a genetika segítheti őket, úgy vélik, az csökkenti a munkájuk, az edzéseik által elért eredményeik értékét. Ugyanakkor különböző egyetemi kutatások szívesen foglalkoznak a témával. Ezekből szűrhető ki, hogy a karibi térségben élők szervezetében az átlagosnál jóval nagyobb mértékben fordul elő az ACTN3 nevű gén X variánsa. Az ACTN3 nevű gént, amely a sportolási képességeket határozza meg az emberben. A génnek azonban két variánsa létezik: az egyiket R-nek nevezték el, és ez nagyobb kitartásra “serkent”. A másik, az X viszont inkább a sprinterek gyorsaságát, robbanékonyságát segíti.

Az bizonyos, hogy azok az emberek, akik R-variánssal rendelkeznek, egy aktinin nevű proteint, fehérjét képeznek a testükben, amely az izomrostokban található. Ez a protein “felelős” azért, ha valaki olyan sprintertulajdonságokkal rendelkezik, mint az erő és a gyorsaság. Akinek viszont “csak” az X jutott az ACTN3-ból, az képtelen aktinin-termelésre.

Persze senki nem meri megkérdőjelezni, hogy Jamaicába csak születni kell és úgyis futó lesz belőle. Ők is emberek, megdolgoznak a sikereikért, talán annyi előnyük van, hogy jó helyen születtek.