Irány Wimbledon!

0

A wimbledoni tenisztorna a sportág legrégebbi és legrangosabb versenye. Hatalmas érdeklődés övezi, megnyerése hatalmas presztízs. De miből is ered Wimbledon ily magas reputációja? Ezt járjuk kicsit körbe.

Már a neve (The Championships) is mutatja, hogy ez nem egy a sok közül, hanem a legfényesebben csillogó ékkő mindközül. Ez a négy legrangosabb tenisztorna (Grand Slam) egyike – ebbe az elitmezőnybe tartozik még a melbourne-i Australian Open, a párizsi Rolland Garros, valamint a New York-i Flushing Meadowsban rendezett US Open is. A presztízsen kívül ez a négy verseny a megnyerhető pontok, valamint az összdíjazás tekintetében is kiemelkedik (a most kezdődő wimbledoni tornán például 10,514 millió angol fontot osztanak szét a férfiak, s 10,370 milliót a nők között).

A The Championships több szempontból is unikális. Egyrészt fűborítású a pálya, ami megkülönbözteti a más nagyobb tornákon szokásos műanyagtól vagy salaktól. Másrészt – az angol nemesi gyökerek miatt – rendkívül komolyak és merevek az előírások, a játékosoknak például szinte minden öltözékük fehér kell, hogy legyen, de hasonló tradíció az is, hogy a tornát az előző év férfi győztese nyitja meg a centerpályán. Sokáig a versenyzőknek kötelező volt meghajolni a királyi család tagjai előtt, 2003 óta viszont ez már csak a királynő és a walesi herceg jelenlétében elvárás. Szintén hagyomány, hogy a két hét közti vasárnapon (Middle Sunday) nem rendeznek mérkőzéseket – ám a sűrű esőszünetek miatti játékmegszakítások miatt a szervezőknek már három évben (1991, 1997, 2004) is szakítaniuk kellett e gyakorlattal, hogy behozzák a lemaradást.

Először 1877-ben rendezték meg ezt a tenisztornát, a küzdelmeknek az All England Lawn Tennis and Croquet Club adott otthont. Kezdetben csak férfi egyes versenyek voltak, férfi páros és a női egyes mérkőzéseket 1884 óta láthat a publikum, a női és a vegyes páros küzdelmei pedig 1913 óta szerepelnek a programban. A The Championships 1922-ben költözött át jelenlegi helyére.

A The Championships minden évben a június 20. és június 26. közé eső hétfőn (hat héttel az első augusztusi hétfő előtt) rajtol. Az öt fő versenyszámon (férfi egyes, női egyes, férfi páros, női páros, vegyes páros) kívül junior versenyeket (fiú egyes, lány egyes, fiú páros, lány páros), sőt, négy meghívásos versenyt (35 és 45 év feletti férfiaknak egyes, 35 év feletti nőknek egyes, férfi kerekesszékes verseny) is rendeznek, vagyis egy rendkívül sokszínű torna ez.

A wimbledoni tenisztorna küzdelmei 19 pályán folynak. A legnagyobb érdeklődésre számot tartó mérkőzéseket a centerpályán (Centre Court) rendezik meg. Az egyéni versenyeken 128 teniszező, a női és férfi páros versenyeken 64 pár, a vegyes pároson 48 pár indulhat. A teniszezők a hivatalos világranglistán betöltött helyük alapján kerülhetnek be az eseményre, de figyelembe veszik a teniszezők füves tornákon elért korábbi eredményeit is. Kiemelést egyéni versenyszámokban 32 versenyző, páros versenyeken 16 pár kaphat.

A már korábban említett borítás nem csupán a látvány miatt számít különlegesnek. A füvön ugyanis a labda nagyon felgyorsul, miközben alacsonyra pattan fel, amihez sok teniszező nehezen vagy soká tud csak alkalmazkodni, hiszen az év nagy részében más jellegű a talaj, amit a mozgásnál is be kell kalkulálni. Szintén nehézség lehet, hogy – természetes borításról lévén szó – a fű a folyamatos terhelés miatt bizonyos helyeken kikopik, s pont a verseny vége felé, a legfontosabb meccsekre keletkezhetnek talajegyenlőtlenségek.

Wimbledon legendás győzteseiről, döntőiről, labdameneteiről rengeteget lehet beszélni és nosztalgiázni, ám e cikkben ennek a terjedelmi korlátok gátat szabnak. A legnagyobbak közül viszont külön ki kell emelni a férfiaknál a 19. századi nagymenő William Renshaw; a zsinórban ötször diadalmaskodó svéd Björn Borgot; a hétszer első amerikai Pete Samprast és a szintén hét alkalommal győztes Roger Federert, akik kiemelkednek még ebből az erős mezőnyből is. A nőknél a tizenháromszor finalista (ebből hatszor győző) brit Blanche Bingley Hillyard; az első világháború utáni öt kiírást megnyerő francia Suzanne Lenglen; a nyolcszoros bajnok amerikai Helen Willis Moody; a kilencszer diadalmaskodó Martina Navratilova; valamint az összesen tízszer ünneplő Williams-testvérek, Venus és Serena nevei nem kerülhetők meg.

A férfiaknál jelenleg a szerb Novak Djokovics a címvédő, de a hazai publikum talán még mindig a tavalyelőtt győztes Andy Murray-nek hálás: a skót ugyanis 2013-ban megtörte a kínosan hosszú, 1936 óta húzódó brit nyeretlenséget. A nőknél a cseh Petra Kvitová volt legutóbb a végső győztes. Június 29-én kezdődnek az idei küzdelmek, s két hét izgalom után július 12-ig eldől, hogy ezúttal kik emelhetik magasba a sportág legrangosabb serlegeit.