Interjú Kis Kovács Péter birkózóval

0

Kis Kovács Péter birkózó lassan negyed évszázada elválaszthatatlan kelléke a szombathelyi birkózásnak. Vele beszélgettünk a sportág szépségeiről, hátrányairól.

– Ha jól tudom, öt évesen kezdtél sportolni. Hogyhogy ilyen korán és kinek a hatására?

– A szüleim hatására kezdtem el. Édesapám világ életében sportolt, valamint gyermekkoromban eléggé nagy és duci voltam a többiekhez képest, valamit mindenképpen el kellett kezdeni azért, hogy változtassunk a helyzeten.

– Miért éppen a birkózást választottad?

A testi adottságaim és a személyes kapcsolatok miatt választottuk ezt a sportágat. Szombathelyen mindig is rendkívül népszerű és sikeres volt a birkózás, édesapám is rengeteg exbirkózót ismert. A tőlük kapott információk alapján úgy gondoltuk, hogy érdemes belevágni.

– Már a kezdetektől komolyan vetted?

– Kezdetben csak heti pár edzésem volt, ahogy a hozzám hasonló korúaknak is. Sem nekem, sem a szüleimnek nem volt célja, hogy “élsportoló” legyek, csak a mozgás és a társaság kedvéért jártam. Aztán ahogy teltek az évek, a sok edzésmunkának köszönhetően jöttek az eredmények is, így egyre komolyabban vettem. Szerencsém volt, hiszen a Haladás VSE birkózó szakosztályában minőségi munka folyt és folyik manapság is, valamint olyan társaság alakult ki, amely partner volt mindebben, így szép sikereket tudtunk elérni. Mára oda jutottunk, hogy a felnőtt szabadfogású válogatott keret gerincét szombathelyiek alkotják. Bár egyéni sportról beszélünk, véleményem szerint fontos szerepe van a csapattársaknak is.

– Miért hagytad abba?

– Mint majdnem minden sportolónál, aki kicsit is komolyabban veszi a sportot, sajnos nem kerülhetik el a sérülések. Háromszor műtötték a bal térdemet és egyszer a jobb bokámat. Ezek után, igazából „alkalmatlanná” váltam az élsportra.

– Volt hiányérzeted?

– Persze. Nemcsak a mozgás, és a birkózóterem „szaga” hiányzott, hanem a légkör, amiben a fiatalságomat töltöttem.

– Ezért döntöttél, hogy visszatérsz, mint amatőr versenyző? Milyen áldozatokat követelt meg tőled és a családodtól a sport- és magánéleted összeegyeztetése?

– Igen, már nagyon hiányzott. Mindenképp kevesebb idő jut a családra, barátnőre, barátokra, ha az ember sportol. Ők is nagy áldozatot hoznak annak érdekében, hogy minél sikeresebb legyek. Eddig szerencsére jól bírják, szinte már természetesnek veszik, ha 2-3 hetes edzőtáborba megyek a profikkal. Remélem a továbbiakban is hasonló módon támogatnak mindenben.

– Milyen előnyei és milyen hátrányai vannak?

– Kezdeném az előnyökkel. Olimpiai sportág, kitartásra, önfegyelemre nevel, megtanít küzdeni, rendkívül jó fizikumot és ügyességet ad az embernek. Csupa olyan dolgot kapunk, aminek később, a civil életben is hasznát tudjuk venni. A társaság szintén előny lehet, rengeteg életre szóló barátság köttetik az évek alatt, valamint olyan helyekre juthat el az ember, ahová egyébként nem biztos, hogy sikerülne. Hátránya viszont, hogy Magyarországon, véleményem szerint, egészen a londoni olimpiáig, ahol 3 érmet is szereztünk, nem a megfelelő módon kezelték a birkózást. Igazából ez nem a celebek sportága, akikről nap mint nap cikkezik az újság. A médiában egyelőre nagyon alulreprezentált sportág, pedig rengeteg eredményes sportolónk van. Sportmenedzserként én is igyekszem majd mindent megtenni a helyzet javítása érdekében.

– Szerinted milyen képességekkel kell rendelkeznie egy birkózónak? Milyen az ideális jelölt?

– Súlycsoportos sportágról van szó. Súlycsoportonként eltérő adottságokra van szükség a sikerhez, de szerintem bárkiből lehet jó birkózó, ha megfelelő alázattal végzi a rengeteg munkát. Nem mindig a legtehetségesebb gyerekből lesz eredményes sportoló, fontos a szorgalom és a kitartás. Persze ahhoz, hogy a későbbiekben eredményes legyen valaki, kellenek az átlagnál jobb kondicionális és koordinációs képességek, de ezek a képzés során kialakulnak.

– Mennyire költséges ezt a sportot űzni?

A költségek megoszlása klubonként eltérő, illetve amatőrként már minden önköltséges. Általánosságban azonban elmondható, hogy a birkózás nem tartozik a költséges sportágak közé, hiszen ellentétben például a tenisszel, kerékpárral, itt nincs szükség méregdrága felszerelésekre és edzőkre ahhoz, hogy sikeres legyen az ember. Már a közepes árkategóriájú felszerelések is elérhetőek egy átlagember számára.