Inkább ne jöjjön

0

A nyári EB láz után sokakban megfogalmazódott, milyen jó is lenne, ha az utcákon, tereken ünneplő százezrek a stadionokban is megjelennének. Rutinos meccsre járóként tanácsolnám nekik, inkább ne, és ki is fejtem, miért.

 Ezelőtt hosszú mondjuk másfél évtizeddel jártam először a Bozsikban, és Kispest-Fradin. Feltételeztük, hogy előző nap már meg lehet venni a zsugát, de tévedtünk, sebaj, azért jó volt elzarándokolni a Szentélyhez. Manapság már bárki, bármelyik meccsre néhány kattintás után megválthatja a belépőjét – ezzel pedig az évek óta „működő” rendszer minden tulajdonképpeni pozitívumát le is írtuk. Szinte nincs olyan forduló, amelyikben ne lenne egy-két mérkőzés, amiről felháborodottan posztolnák a fényképeket a 30. percben még kígyózó sorokról a jegypénztáraknál. Mindezt olyan találkozókon sikerül véghez vinni, ahol nem tízezrek, de sokszor alig ezren váltanának belépőt. Bosszankodás, idegeskedés, és hiába a lemaradás a meccs feléről, a teljes árat kell perkálni a kasszánál. Tényleg csak a legőrültebbek hajlandóak erre kétszer egymás után. Személyi igazolvány nélkül ma nem lehet jegyet váltani már edző meccsre sem (Kispest), a pénztáros néni pedig lassan gépel, nála csak a tintasugaras nyomtató képes alacsonyabb fokozaton működni. Ami pedig elromolhat, az el is romlik, szól Murphy törvénye, újabb impulzust adva az egyszeri drukker vérnyomás emelkedésének.

Ha kezünkben a zsuga, mehetünk is be, a motozást ismerős arcok végzik, különböző politikai megmozdulások képsorairól ugranak be a szemfüleseknek. Csak semmi politika a stadionban, kérem! Kivéve, ha a sportvezetőnek ez érdeke. Már migráns csapat is van az olimpián, így nem csak a lelátóra, de egyenesen a küzdőtérre importálva a napi eseményeket. De ez most mellékvágány. Motozáson átesve a legtöbb férfi némi sörital reményében tekintget a büfé felé. Van ideje nézelődni, az adott esetben több száz fős vendégtáborra jut vagy két büfés, akik az egyébként 150 forintos „löwenfittyent” 350-ért töltögetik serényen a műanyagpoharakba. Percenként maximum egyet. No mindegy, majd talán a mérkőzés alatt kevesebben állnak a büfénél, gondolhatjuk, és ezzel el is dőlt, hogy a találkozó jelentős részét valaki a büfénél történő vásárlással tölti – de legalább nem volt olcsó a tikett, és az eső sem esik. Győrben 16 ezres stadiont építettek, amiben átlagban voltak is vagy ezren, a vendégszurkolók szektora volt az egyetlen, amelyik fedél nélkül maradt, ha esett, ha fújt. Persze esernyőt bevinni szigorúan tilos! Ázzon csak, aki az ellenfélnek szurkol, most majd megtanulja. Persze tény, legalább létesítmény szinten valóban van változás, nagyon is pozitív irányba. Ne feledjük, a stadion, a lelátó nem a focistáknak épül, hanem az abba kilátogató szurkolóknak.

A meccs biztos jó, főleg annak, aki bejutott és láthatja. Persze lehet, hogy csak a találkozó előtt a sarki restiben a haverokkal elfogyasztott „frissítők” szépítik meg és teszik izgalmassá mindazt, ami a pályán labdarúgás címén zajlik. Manapság már öt játékvezető nézi végig, ahogy tiszta lesen kapják a labdát a támadók, talán egymásra várnak, ezért nem jelzik. De legalább szövegelésért rendszeresen jár a lap, ha már a páros nyújtott lábbal történő becsúszás erre nem mindig jelent elegendő indokot. A fenti bosszankodásokat persze mindig feledteti egy-egy gyönyörű megmozdulás, pláne gól, főleg ha az a találkozót is eldönti kedvenceink javára. Kikaptunk simán? Na és? A kijárat felé haladva már úgyis a következő mérkőzést szervezzük… Őrült, aki manapság még így, ilyen „szolgáltatás” mellett is ki jár? Nem is kicsit. De aki ezt nem bírja, az inkább tényleg ne jöjjön, mert akkor legalább van remény, hogy egy élhetőbb világban valóban megfoghatóak lesznek a klubfoci számára.