Így telik Szabián Norbertnek a holtszezon!

0
Fotó: Körősi Tamás

Nehéz évet tudhat maga mögött, az év egyharmadát otthonától távol töltötte, miközben készült élete addigi legnagyobb kihívására, a nyári olimpiára. Év végét írunk, amikor többé-kevésbé minden sportágban a csend, a nyugalom következik, és nincs ez máshogy a sportlövőknél sem. Szabián Norberttel beszélgettünk, hogyan telik neki ez az időszak!

„Mátraházán töltöttünk egy hetet a sportlövő válogatottal. Egy túratábor jelleggel zajlott ez a dolog, délelőttönként túráztunk úgy napi 10 km-t, délután pedig tornateremben gimnasztika, erőfejlesztés volt terítéken. A fegyverek ilyenkor nem kerülnek elő, nem tudunk légpuskapályát felállítani, az én versenyszámomban 50 m-en pedig még nem készült el az épülő Nemzeti lőtér feddett pályálya. Jelenleg a szekrény mélyén pihen a puskám, formában tartás gyanánt 10m-en lövök légfegyverrel heti két alkalommal, ezzel próbálom átvészelni, kihúzni a téli időszakot.

 

nooo

 

A fedett nemzeti lőteret nagyon várjuk a Fehér úton, amit idén már bizonyosan nem fogunk tudni birtokba venni, azonban a jövő évre remélhetőleg megoldódnak az ilyen irányú problémáink. A mátraházi volt idén az utolsó alapozó, erőnléti edzőtábor, és mivel én nem járok külföldi mezőnybe légpuskával versenyezni, így csak a hazai felkészülés, edzéslehetőség marad. A futás már nem jöhet szóba a torkom érzékeny, begyullad a hideg miatt, így marad a súlyzózás, a kondi, kardio edzésként a lépcsőzés, a lehetőségekhez képest mindent kihasználok. A tél 50m-es szempontból nyugodt, a legelső versenyek Dortmundban és Wroclawban lesznek jövő február végén, március körül – ott kezdődik számomra a következő szezon. Ennek ellenére nem fog eseménytelenül telni ez a hónap sem, mivel meghívást kaptam egy szekszárdi eseményre, amely szoros összefüggésben lesz az olimpiával. Már a neve is sokat sejtetően Brazil est, ide várnak a rendezők, én pedig nagyon szívesen teszek eleget a kérésüknek. Négy szegmensből, négy különböző nézőpontból hallhatnak majd élménybeszámolót az ellátogatók. Lesz világlátott borász, mesterszakács, Riói önkéntes, a sportolói szálat pedig én képviselem!

Édesapám szekszárdi származású, erős a rokoni szál hisz a városban élnek többen is a rokonságából. Rióban találkoztam az önkéntes hölggyel, és beszélgettem is erről a kötődésről – ő ezt nem felejtette el, és beajánlott a rendezvényt szervező borászatnak, akik aztán invitáltak. Ilyenek a véletlenek! Már a szlogen is szuper, és frappáns: ez elment vadászni, ez meglőtte…! Aranyos, és nekem nagyon tetszik! (nevet)

Zajlanak a hétköznapok, gőzerővel dolgozom, a munkahelyemen rengeteg dologgal vagyok elmaradva, ami az olimpia miatt tolódott. Utazások, vidéki munkák, augusztusig nagyon sok napot nem voltam itthon az országban a felkészülés miatt, így az ősszel-télen bőven van, lesz mit bepótolni!”