Hobbi vagy sport?

0

Június eleji nyár, 28 fok, tűző nap. Emberünk – legyen Péter – a hegyoldalon áll egy meredek tisztáson. Kezeslábas anorákot visel, fején bukósisak. Színes zsinórokat rendezget, amik egy gyanús paplanhoz csatlakoznak. Zsebében azonban nem egy különleges elmeosztály kilépője lapul, hanem a startkönyve. Ez amolyan siklóernyős jogosítvány, ugyanis repülni készül.

Egy hétvégi napon, ha jó az idő több mint száz magyar pilóta emelkedik a levegőbe szerte az országban. Bár a siklóernyőzés még nem vált tömegsporttá, egyre többen űzik. Mégis kevesen ismerik, és sok tévhit kering körülötte. Lássuk, mik is ezek. A siklóernyőzés nem veszélytelen sport. Ahogy a síelés, a biciklizés, vagy éppen az autóvezetés sem az. Mégis vannak, akik sokkal inkább tekintik önkéntes szervdonornak a siklóernyősöket, mint mondjuk a vízisízőket vagy a szörfösöket. Ami persze érthető, hiszen magasan a levegőben repülnek, ami nem éppen az ember természetes közege – bár erről a siklóernyősöknek más a véleményük. Ráadásul fiatal sportról van szó, hazánkban csupán a 80-as években kezdte bontogatni szárnyait. Az első siklóernyősök azok az ejtőernyősök voltak, akik a drága és körülményes repülőgépes ugrás helyett egy hegyoldalról próbáltak elstartolni a maguk fejlesztette ejtő- majd siklóernyőkkel. Kezdetben több volt a baleset, hiszen mai szemmel nézve ezek a bátor pilóták elképesztően kezdetleges ernyőkkel repültek.

A siklóernyőzést sokan keverik az ejtőernyőzéssel. Pedig a két sportág ég és föld – szó szerint. Az ejtőernyősök ugyanis az égből, például egy repülőről ugranak ki, útközben kinyíló ernyőjük pedig arra szolgál, hogy biztonságban földet érjenek. Ezzel szemben a siklóernyősök a földről, például egy hegyoldalról startolnak el, nyitott ernyővel, és szerencsés esetben az ég felé tartanak. Ez egy technikai sport, ami kiadásokkal jár. Az viszont tévhit, hogy csak a gazdagok engedhetik meg maguknak. Egy kezdő tanfolyam 3-6 hónapig tart, és körülbelül 100 ezer forintba kerül. Ez magában foglalja a felszerelés bérlését, az elméleti és a gyakorlati képzést, valamint néhány klubnál egy tandemrepülést is. Ez nagyjából egy éves úszóbérlet vagy egy búvártanfolyam ára. A tanfolyam végére könnyen eldönthető, hogy mennyire nekünk való sport a siklóernyőzés. Ha nagyon, akkor megéri beruházni egy saját felszerelésre. Ez minimálisan egy ernyőből, egy beülőből, egy mentőernyőből és egy bukósisakból áll, és használtan már 300 ezer forinttól megvásárolható. Ez mondjuk egy csúcsminőségű plazmatévé ára, aminél egy ernyő garantáltan lehengerlőbb élményekhez juttatja a vásárlót, ráadásul mindig FULL HD-ben.

Ha valaki versenyszerűen siklóernyőzik, akkor viszont nagyon jó állóképességre van szüksége. A távrepülők órákat is a levegőben tölthetnek, miközben aktívan kell irányítaniuk az ernyőt. A távrepülés világrekordját egy ideig két magyar pilóta tartotta, akik 8 óra alatt tették meg a 282 kilométeres távot.

Gyakori tévhit, hogy a szabadrepülés egyúttal szabados repülést is jelent. Pedig a siklóernyő légi jármű, így a repülőgépekhez vagy az autókhoz hasonlóan vonatkoznak rá a közlekedési és üzemben tartási szabályok. A pilótáknak jogosítványt, orvosi engedélyt, biztosítást, külföldi repülés esetén nemzetközi minősítést kell szereznie, az ernyőt pedig csak érvényes forgalmi engedéllyel lehet használni. Ezek hiányában a hatóság súlyos büntetéseket is kiszabhat, arról nem is beszélve, hogy ha megfelelő felkészültség nélkül, vagy rossz műszaki állapotú felszereléssel repülünk, akkor nem csak a saját, de mások életét is veszélyeztetjük.

A siklóernyőzés szerelem. Amikor az ember az irodában, a vonaton vagy egy dugóban ül (esetleg éppen cikket ír), akkor ki-kinéz az ablakon és az eget kémleli. Bámulja a felhőket és közben rá gondol, hogy most is ott lehetne, fenn a magasban. Úgyhogy ahogy lehet, indul. Repülni.