Hét éve nincs köztünk Kolonics György

0

Hét éve, 2008. július 15-én hunyt el tragikus hirtelenséggel kétszeres olimpiai és tizenötszörös világbajnok kenusunk, Kolonics György. Rá és páratlanul gazdag életútjára emlékezünk.

Kolonics György a Lágymányosi Spartacusban kezdett kenuzni, ám még fiatalon a Csepel SC-hez igazolt és haláláig e klubban sportolt. Az 1991-es világbajnokságon képviselte először hazánkat, akkor kenu négyesben ötödik és hatodik helyezést ért el. Első aranyérmeit az 1993-as koppenhágai vébén szerezte (C2 500 m és C4 1000 m versenyszámokban), két évvel később pedig rekordnak számító öt elsősége volt Duisburgban. Ami az olimpiákat illeti, Barcelonában debütált, ahonnan egy ötödik és egy hetedik helyet hozott haza; Atlantában viszont Horváth Csabával párban megnyerték az 500 méteres futamot, de 1000 méteren is jutott nekik egy bronz. A sikerek a folytatásban is jöttek, tulajdonképpen nem is volt Kolónak gyenge éve – legfeljebb önmagához képest. Az olimpiákról és a többi nagy tornáról is rendre jó eredményekkel tért haza, s jó reményekkel készült a közelgő pekingi olimpiára is.

Aztán 2008. július 15-én váratlanul, edzés közben megállt a szíve (a decemberben nyilvánosságra hozott vizsgálat szívtágulattal járó szívizombetegséggel, a bal szívfél heveny elégtelenségével magyarázta a halálát). Hiába próbálta társa (Kozmann György) és edzője (Ludasi Róbert) azonnal újraéleszteni a kenust, nem jártak sikerrel, ráadásul a mentő is csak 37 perc után ért ki.

A tragédia az egész (sport)társadalmat megrázta. Halála különösen nagy csapás volt a pekingi olimpiára készülő kenusok számára, hiszen ott Kolónak is fontos szerepe lett volna. Helyére végül Kiss Tamás szállt be, s Kozmann Györggyel harmadikok lettek C2 1000 m-en. A páros – ahogy minden kajak-kenus – fekete gyászszalaggal a karján versenyzett Kínában.

Koló 36 évet élt. Kiválóságát nem csak két olimpiai, tizenöt világbajnoki és három Eb-aranyérme bizonyította, hanem az is, hogy egyéniben, párosban és négyesben, valamint 200, 500 és 1000 méteren is fel tudott érni a csúcsra. 1991 és 2007 között minden évben nyert legalább egy magyar bajnoki címet, de akadt több olyan esztendő is, amikor öt aranyérem került itthon a nyakába.

Nem is csoda, hogy szinte minden évre jutott neki valami rangos elismerés. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2000-ben pedig Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vehette át, emellett kitüntették Csepel (1996.) és Budafok-Tétény (2000.) díszpolgári címével is. Kemény munkáját és kiváló eredményeit saját szakágában is bőven méltányolták: tíz alkalommal lett az év magyar kenusa, 2008-ban pedig a kajak-kenu sport örökös bajnokának címét is megkapta. Klubja, a Csepel SC örökös bajnokának és legjobb felnőtt férfi sportolójának meg 1997-ben.

Tiszteletére a budafoki általános iskola – ahová ő is járt – még 2008 szeptemberében felvette a kenus nevét, 2013-ban pedig szobrot kapott Velencén. Megbecsültségét jelzi, hogy van már Kolonics György Alapítvány, Kolonics-díj, Kolonics György Sport Érdemérem és Kolonics György emlékfutam is.

Nem felejtünk, Koló!