Hegy- és sportmászás

0

A hegymászás iránti vonzalom gyermekkorban kezdődik. A pilisi kirándulások, a vidéken eltöltött nyarak, a táborozások, és az ott kapott bizalom és önállóság egyenes utat nyitnak a hegyekig.

Kamaszkorban már természetesnek tűnik, hogy a túrázás, majd a barlangászat és a sziklamászás tölti ki az ember szabadidejét. Innen már egyenes út vezet a Tátrába, onnan pedig sorban a hétezresek, az expedíciózás, majd a nyolcezresek következnek. Aki szereti a hegyek világát, szereti a hegyek között élők életét élni, vendégként és odatartozóként is, azt örökre rabul ejti ez a világ.

A hegymászók (alpesi-, expedíciós-, sport- vagy jégmászók) célja az önmaguk legyőzése. Maga a mászás leggyakrabban párban történik. Az előmászó köztes biztosítások elhelyezésével keresi a feljutás lehetőségét, miközben társa speciális, rugalmas kötéllel biztosítja, amely karabineren át kapcsolódik egy megbízható sziklatömbre helyezett kötélgyűrűhöz. A felszerelések tökéletesedésével és a sportmászás terjedésével a nehézségi fokozatok bővültek.

Versenyeket a hegymászók elsősorban edzés, a technikák átadása és begyakorlása céljából rendeznek. Egyre több megoldás született, miként lehetne a tornatermekben is a magasba mászni. Aztán egyszer csak rájött a világ, hogy építeni kell mesterséges mászófalakat. Megszületett hát a versenymászás. Ma három versenyszámban vetélkednek a sportolók: ki tud magasabbra mászni, ki a leggyorsabb, és ki az, aki kis magasságban, kötél nélkül, rendkívül nehéz, akrobatikus ügyességet igénylő problémákat tud megoldani.