Frizbi

0

Van egy sport, amelyet ember és kutya egyaránt űz: a frizbi.

Ami a négylábúakat illeti, róluk aztán tényleg süt a szenvedély és az öröm, ahogy olykor a saját tengelyük körül is megpördülve kapják le a levegőből a korongot – ami nekik sokkal inkább játékszer, mintsem sporteszköz.

Bámulatos, ahogy a külvilágot kizárva, saját testi épségüket sem féltve ugrándoznak fáradhatatlanul, miközben a gazdi nem győzi dicsérni őket. Náluk minden bizonnyal a versenyre való készülés sem nyűg.

Az ember és a frizbi viszonya ennél racionálisabb, még úgyis, hogy gyakorta játszunk pusztán kedvtelésből. A hobbiszintű frizbizés amúgy kifejezetten szórakoztató időtöltés. Fő előnye a csekély eszközigény (mindössze egy frizbi) és a kötetlenség, hiszen nincs meghatározva sem a létszám, sem pedig a játéktér mérete (hárman, négyen, heten, de akár tizenketten is alkothatják a – nem szükségszerűen szabályos – kört, amely tetszés szerint szűkíthető vagy bővíthető).

Persze rendeznek versenyeket is, ahol nem a réten piknikezők pokrócai határozzák meg a pályát. A hivatalos neve egyébként Ultimate, a „Frisbee”-t ugyanis levédette egy amerikai cég… Nos, a pálya hivatalosan 37 méter széles és 110 méter hosszú, amiből a játékterület mindössze 64 méter, a maradék 23-23 méter a két csapat célterülete (úgynevezett zónája). Egy csapatot 7 játékos alkot, a cél pedig az, hogy a korongot az ellenfél zónába juttassák úgy, hogy az oda bedobott játékszert ott kell elkapni. A dobó nem mozoghat, így a társaknak kell úgy helyezkedniük, hogy a játékot segítsék. Rontott átadás esetén értelemszerűen az ellenfélhez kerül a korong, s vele az ellentétes oldalon található zóna támadási joga. Fontos kikötés, hogy a játékosok fizikailag nem érintkezhetnek. Egy mérkőzés általában 17 szerzett pontig tart, amit nagyjából 100 perc alatt gyűjt össze a győztes.

A sportág sajátossága, hogy a meccseket játékvezetők nélkül játsszák, így maguk a pályán lévők felelősek a szabályok alkalmazásáért és betartásáért. Létezik persze egy kódex-szerű viselkedésminta-gyűjtemény (Spirit of Game), ami egyértelmű iránymutatást ad, ettől függetlenül dicséretes és beszédes, hogy ennyi is elég.