Foci, te Drága…? Fontos gondolatok, egy fontos kedd előtt.

0

Ha megversz is, imádlak én!? A mi szeretve gyűlölt futballunk oda érkezett, ahová nagyon sokan, és oly régen visszavárjuk. Nagy kérdés ez jövő hét kedd előtt, ahol történelmi tettet – mellyel lehet vitatkozni, de elvitatni nem érdemes – végrehajtva, a magyar labdarúgó válogatott megszerezve a jogosultságot, bemutatkozik majd a franciaországi kontinenstornán. Hogy ott aztán mi történik, azt semmilyen számítások sem képesek tényszerűen előrevetíteni…

Nagy az öröm, kis hazánk ismét rangos világesemény „középpontjában” áll, a franciaországi foci EB ugyanis globális szinten is egészen biztosan nézettségi csúcsokat döntöget majd, melyet talán csak a nyári olimpiai játékok hivatottak űberelni. Vannak remek sportok, vannak ikonok, akik tömegeket mozgatnak, hétről-hétre, de igazi fesztiváli őrületet csak a foci tud okozni. Nemzeti tizenegyünk profikhoz illő külsőségek közepette érkezett meg Gall honba, hogy be/ki váltsa sok-sok millió magyar ember frusztrációját, és elvégezze az emocionális finomhangolásunk.

A labdarúgásban, és a sportban úgy nagy általánosságban is bevett tézis, rossz laikus szokás a piadesta, ahová és ahonnan az egyén, és az egyének nagy csoportja emeli, vagy éppenséggel letaszítja kedvencét. Ezzel a kemény feladattal is farkasszemet kell nézni a magyar fiúknak, az Európa bajnokság félelmetes hangulata, és a csoportbeli ellenfelekkel való küzdelem mellett. Pszichológia ez a javából, kívülről, belülről, akárhonnan vizsgáljuk. Sok év várakozása, generációk szárba szökkenése, egy előnyös zöldasztal melletti döntés – a pályán nyújtott teljesítmény mellett ez mind kellett az újbóli lehetőség kiharcolásához. Ezzel sem lehet, és nem is kell vitatkozni.

Akárcsak egy jó piac, teli kofákkal, vásárlók nélkül, kicsit így festhetünk mi a nagyvilág előtt. Mindannyiunk rendelkezik azzal a bizonyos mérleggel, amibe egyre-másra pakolunk. Ide és oda, mígnem az egyensúly egyszer csak felborul, és nézünk értetlenül. De van erre egy jól működő perspektíva, használjuk bizalommal: ne pakoljatok a serpenyőbe, pakoljatok mindent a portátokhoz, jusson belőle a szomszéd elé is, sőt, ő is tegye ugyanezt. Emeljünk hidat, építsünk olyan tornyot, amire felállva, egy közös építményen, büszkén és stabilan tekinthetünk Európára! Szolgáljunk ki kedvesen, portékánk legyen jó, a vendég pedig jöjjön ismételten…!

 

tri

 

Én azt javaslom, engedjük el a berögződéseket. Ne törődjünk a várakozásokkal. Hagyjátok a klubszíneket! Adjuk át egyéni és kollektív tudatunk az előttünk álló sportélménynek. Ne várjunk semmit, de szurkoljunk nagyon, annál kellemesebb lehet az esetleges siker íze!! Ne emeljük fiainkat egy bravúr miatt az egekbe, és ne taszítsuk le onnan őket egy, vagy több nagy pofon után sem. Mindenki tegye a dolgát! A szurkoló drukkoljon, vessen hitet, viselkedjen Europid emberhez méltón. A focista igenis hajtson az utolsó véréig, mutassa meg a torna teljes mezőnyének, hogy mi vagyunk az igazi tricolor, aminek láttán senki nem mehet biztosra!! És végül, együttesen legyünk büszkék arra, akik vagyunk, és arra, akik lehetünk!

Itt a remek lehetőség (kövezzetek meg érte…) „a balsors, akit régen tép…” rítus levetkőzéséhez. Itt az idő megmutatni, hogy Mi is tudjuk, és akarjuk, amit a nagy futballnemzetek sokasága – Együtt. Lehet sok sebből vérző ez a nép, lehet nehéz az élet Magyarországon, igenis éljük meg ünnepként ezt a lehetőséget, és teljesítményünkkel alapozzuk meg a következő éveket. Egy pillanatra se elégedjünk meg, ne keseredjünk el, és ne adjunk fel semmit, továbbá ne felejtsünk! Tegyük ki a rádiót az ablakba, hangosítsunk a televíziónkon, hogy az is halhassa az eseményeket, akit a munkája talán épp az alattunk lévő parkolóba, villanyoszlopra, vagy a kertbe szólít – úgy, mint rég.

Vigyük Európa és világszerte a jó hírünk, és ha ebből még örömhír is kerekedik? Nosza, ott a pont!!

 

PONT az, amelyikkel továbbmegyünk…!? 

HAJRÁ MAGYAROK! Fűzzük be, úgy, mint rég!!