Felkészülés, Emlékezés… Ezt történt Laller háza táján!

0

Horváth Lajos csak vágja, és vágja a centit… Mikor ezen sorok íródnak, már csak száztíz nap van hátra a világ egyik legnehezebb, legkeményebb kihívásáig, a tízezer kilométernyi földi pokolig, melyet mindenki csak úgy ismer: DAKAR Rallye… Lajos időről időre beszámol nekünk arról, hogyan telnek a mindennapjai, hol volt épp, és hogyan készül élete legnagyobb kalandjára. Íme, itt a következő adag!

„Szombaton a Hungaroringen jártam. Most volt az első évfordulója annak, hogy egy nagy motoros, és egy remek ember – nyugodtan mondhatom, sokunk példaképe – Bitter Sándor már nincs közöttünk. Erről szeretett volna a magyar motoros társadalom apraja-nagyja méltó módon megemlékezni. Természetesen motoron… Én is meghívást kaptam az ankétra, hogy képviseljem a cross-terep motoros társaim, akik a felvonulásra érkezett egybegyűltekkel tiszteletkört tettek meg Sanyiért. Köztudott, hogy noha Bitti echte pályaversenyző volt, rajongásig imádta a motocrosst. Mind a négyszázan az óramutató járásával ellentétesen gurultunk a pályára, tekintettel arra, hogy Sándor is majd mindent fordítva csinált élete során. Amikor félni kellett volna, Ő nem tette, amikor valaki nem érdemelt volna segítő jobbot, Őrá mégis számíthatott… A kör végeztével összegyűltünk, és jó néhányan elmeséltük a saját, Bitter Sanyihoz kötődő történetünk, egy az ő overalljával és bukósisakjával körülvett kis szentélyben. Van abban valami egyszerre gyönyörű és félelmetes, amikor meglett, keménykötésű, sokat látott motorosok elérzékenyülnek.

 

bitti

 

Én mindig ámulva figyeltem, hogy merte csinálni azt, amit, és a mai napig feldolgozhatatlannak, hihetetlennek találom azt a végzetet és elmúlást, ahogy itt hagyott minket. Jó néhány rendezvényen találkoztunk, és tudom, Ő is ugyanígy nyilatkozott a Dakar-ról, mint ahogy én a Man szigeteki TT-ről. Egy vér csörgedezik az ereinkben…

 

bitti1

 

A centim. Száztíz napom maradt arra, hogy minden a helyére kerüljön. Most már nemcsak a fizikai, és a mentális oldalról történő felkészülésre kell odafigyelnem, a háttérben komoly logisztika is zajlik. A Dakar-os nevezésem részleteit intézem, a kiutazó stábom logisztikáját szervezem, és próbálok úgy tető alá hozni minden egyes részletet, hogy rendben legyenek a dolgok az indulásra. A velem tartóknak sem lesz könnyű a dolguk, nekik is le kell nyomni ezt a tízezer kilométert, annyi könnyítéssel, hogy ők ezt egy zárt kasztniban és a relatív biztonságos közutakon fogják megtenni, autóval.

 

amoc

 

Közben, ahogy lenni szokott, még az élet is gördít egy-két akadályt elém, amikor arra épp a legkevésbé van szükségem. De hiszem azt, hogy ezek azért történnek, hogy felülkerekedjek rajtuk, és a küzdelem hevétől edzetten teljesítsem a végcélom – célba érjek Argentínában!”