Extrém magánvélemény – Extrém sport ügyben (is)!!

0

A téma nehéz és megosztó jellegű, nemcsak a sportágválasztás miatt. Az itt leírtak egyéni véleményt képeznek, mindazonáltal (nem is annyira…) titkon remélem, nem maradok magamra vele. Ha mégis így lenne, üsse kő… vállalom!

Ha hazánkat egy kívülálló szemével vizslatjuk, a látottak egy sportnagyhatalmat fognak megidézni. Számos aranyérem az olimpián, ezenkívül a mainstream ágazatokban mind képviselteti magát az ország, ráadásul nem is eredménytelenül. De ez csak a felszín, amit igenis érdemes kapargatni. Egy társadalom nem attól kovácsolódik sportnemzetté, hogy üzemszerűen szállítja a világszínvonalú eredményeket, sokkal inkább nyom a latban, ha egészében tekintve fizikálisan rendezett és mentálisan is egészséges. Úgy hiszem, az átlagéletkor emelkedésében, szinten tartásában, és a tömegsportbázis alapra épülő nevelőszemléletben rejlenek a valódi lehetőségek.

Ha az átlag magyart és a honi tömegsportot, annak lehetőségeit nézzük, sajnos igencsak árnyalt képet kapunk. Az ép testben ép lélek fogalma már nem sokat nyom a latban. Csak nekem van itt foci, a fociiii és csak az olimpia érzetem, ha a sport-közállapotokra gondolok? Természetesen fontosnak tartom az előbbiekben elhangzottakat is, de nem csupán az egyetlen járható útnak! Nyitottabbnak kellene lennünk, befogadóbbnak. Példának okáért itt van mindjárt a hazai top mostohagyerek, az extrém sport. Nagyon kevés magyar ember tudja, milyen elképesztően eredményesek is vagyunk számos szakágában, milyen fantasztikus képességű srácokat is adunk ennek a világnak.

 

aa70

 

Ők azok, akik külföldön elismert, ünnepelt, hovatovább támogatott sztárok, de azok is ők, akikre itthon a parkokban megvető pillantásokat vetnek honfitársaink. És nem ismerve helyzetüket, ezt gyakran szóvá is teszik, az esetleges tettlegességről már nem is beszélve. Mondván a betonkerítéseken ugrálva rongálják a környezetünket, és különben is, „csak a rosszat tanulja el tőlük a gyerek…!” Nem árt, ha ilyenkor rövid úton eszünkbe juttatjuk, hogy könnyen lehet, sokszoros világbajnokokat, kontinens győzteseket degradálunk méltatlanul! Már hallom is az elhangzó kérdést lelki füleimmel… „Miért az utcán edzenek, ha ekkora Janik?”

Hogy miért? A válasz nagyon egyszerű: kirekesztettként kezelik ezeket a műfajokat, és szintúgy az űzőiket is. Vizes világbajnokságot, akár olimpiát is rendezünk, sőt számolatlanul építünk standionokat is botlábú fiainknak. De közben senkinek nem szúr szemet, hogy ezen események egyetlen elő pályázati anyagának összegéből, mondhatni morzsákból megoldható lenne legalább megyeszékhelyenként egy skate – élmény park. Ahol aztán a gördeszkások (olimpiai sportág!!), bicajosok, parkourösök, és mindenki szépen, kulturáltan megférne egymás mellett.

 

aa68

 

Bele sem merek gondolni, milyen jelentőséggel bírna, ha a sportvilággal még csak ismerkedő fiatalok példaképek közelében múlathatnák az idejük. Nem vitatom a drogprevenciók és a nevelőcélzatú előadások szükségességét, de biztosak lehetünk abban, ha lehetőségeket is teremtünk a szavak mellé, az meghozza az elvárt hatást. A statisztikák világában felmérte ezt valaki, tisztában vannak a döntőbizottságokban azzal, mi az, ami a tényleges népjóléti értéket képviseli!?

Az is érthetetlen téma számomra, hogy ezeket a világszinten is futótűzként terjedő látványsportokat vajon miért hanyagolják olyan látványosan? Miért kell sokszoros világbajnokoknak télvíz idején, az utcán megfagyni, miért nincs valaki, aki az átláthatatlan foci és pályázati prezentációrengetegben támogatná azokat a fiúkát – lányokat, akik az utcáról jutottak el a világhírnévig?

 

aa67

 

Divat lett felső szinteken hivatkozni az olimpiára, mint a népegészségügy alapvető pillérére. Csakhogy az olimpiai eszmét a legmesszemenőbbekig tiszteletben tartva akad egy kis gond ezzel a mantrával: felülről még sosem épült piramis. De stadion sem! Érdemes lenne ezt végiggondolni.