Egy újságíró álma

0

Gimnazista voltam. Éppen iskolába mentem, amikor a vonaton a kedvenc könyvemet olvastam. Én vagyok a titokzatos futballista c. könyv levett a lábamról. Egy futballista tollából származik, aki sok izgalmas titkot oszt meg az olvasóval.

Két rész megmaradt bennem. Mesélt két újságíróról, az egyik egy bulvár firkász volt, akinek gyűlölt ő is és a társai is nyilatkozni. Egyszer még meg is ütötte. Ez az újságíró mindig mindent kiforgatott, és mindenben a negatívat és a pletykát kereste. Volt egy másik. Őt jó barátjának nevezte. Bármikor, amikor arra volt szüksége felhívta, hadd adjon interjút neki. Megbízott benne.

Becsuktam a könyvet és kinéztem a vonat ablakán. Ahogy az elsuhanó fákat lestem, végig gondoltam. Egyszer, ha nagy leszek, és újságíró leszek, olyan szeretnék lenni, mint a második. A sportolók barátja, aki ha kell, segítséget tud nyújtani.

Mindennap, amikor új sportolóval találkozom, minden alkalommal, amikor géphez ülök, ez jár a fejemben. Segíteni akarok. Valami nagyot alkotni. Valami jót.

Életem egyik legelső nagy interjúját egy futballistával készítettem. Amikor megtudták páran, hogy vele fogok beszélgetni, azt mondták, ne vegyek magamra semmit, ez a srác bunkó. Megpróbáltam előítéletek nélkül leülni a beszélgetéshez.

Hamar végeztünk az interjúval, a diktafonban a szalag még pörgött, amikor ez a fiú zavarba ejtően sok mindent osztott meg velem. Ültünk és csak mesélt és mesélt. A diktafonért nyúltam, hogy kikapcsoljam, mert tudtam, ezt bárki más hallaná, ő bajba kerülhetne. Ma is tisztán emlékszem, azokra, amiket mondott, de rajtam kívül senki más nem tudja. Úgy éreztem, ha vissza élnék a bizalmával, szembe köpném magam.

Hogy jó úton járok-e? Remélem. Hibázok? Rengeteget, biztosan tudom.

Évekkel később, szintén a futball világából, egy elég elismert edzővel sikerült cikket írnom. Nagyon izgultam a találkozó előtt, ahogy minden munka előtt, a mai napig. Akkor viszont különösen. Elismert, nagy tudású ember, mi van, ha hülyeséget kérdezek?

Egy órás lett az interjú, majd azt követően még egy órát beszélgettünk. Válogatott edző volt akkoriban. A beszélgetésben elmondta nekem, melyek azok a játékosok, akiket ki nem állhat és kitenné a csapatból, és elmondta az okát is, miért nem lehet. Beszélt szövetségi problémákról, klub problémákról. Én pedig csak hallgattam. A végén nagy levegőt vett, szinte megkönnyebbült, hogy ezeket kiadta magából. Majd azt kérdezte: tényleg újságíró vagy? Zavartan válaszoltam, hogy igen.

Amit ezután mondott, sosem felejtem el. „Sok újságírót ismerek, a legtöbbel szóba sem akarok állni. Undorító egy fajta. Viszont Te más vagy. Nyitott, és megbízom benned. Én sem értem miért. Sose változz meg! Soha ne változz meg, bárhol is legyél!”

Minden interjúból magammal viszek egy darabot, minden sportoló, akit megismerek, inspirál, hogy én is még jobb lehessek. Minden élettörténet megfog, és néha megrendít. Kereslek és kutatlak titeket. Engem inspiráltok, engem segítetek, motiváltok. Ezt szeretném átadni. Minden írásom lényege, hogy értse meg mindenki, mi az a küzdelem, az akarás, sajátítsa el, és mentse meg saját életét. Ti, sportolók, ebben segítetek nekem.