Darts

0

Kocsmasport, amely mára kinőtte a pubokat. Mit csinál a sportszerető ember karácsony és szilveszter környékén? Teremfoci-tornákra jár, síel, fut a hóban, szánkózik, a televízióban angol bajnoki labdarúgó-mérkőzéseket néz. Pár évvel ezelőttig ez volt a helyzet, de azóta az év végi ünnepek környékén egyre többeknek biztos pont a darts-világbajnokság közvetítésének megtekintése.

Szinte mindenki találhat magának kedvenc játékost, ugyanis itt nem kisportolt testű bálványokat láthat, hanem valódi emberek küzdelmét. Olyan sportolókét, akik nem feltétlenül futnak maratont, vagy csinálnak meg bármikor száz felülést, mégis képesek maguk mellé állítani a közönséget. Képesek, mert őket látva azt gondolhatjuk, ezt én is meg tudom csinálni! Hiszen nem tökéletesen kisportolt testű hétköznapinak tűnő sportolók, akik valamiben kiemelkedően tudnak teljesíteni.

Ez persze túlzás, hiszen akárcsak a többi sportágban, itt is rengeteg gyakorlásra, edzésre és kitartásra van szükség ahhoz, hogy a szem-kéz koordináció működjön.

Két fő szakág van, a steel, amikor acélhegyű nyíllal dobnak, és a soft, amely során pedig műanyag nyíllal céloznak automata táblára.

A legenda szerint a darts megszületése egy angol vadásznak köszönhető, illetve egészen pontosan az akkori fogcsikorgató télnek. A vadász ugyanis borzalmasan fázott, ezért keresett olyan lehetőséget, ahol melegben gyakorolhat a fagyos hónapok idején. Bement egy pubba, letette íját, jóval rövidebbre vágta nyílvesszőit. Egy farönkre kezdett el dobálni, az volt a céltáblája. Láthatjuk, már ekkor felfedezhettük a sportág művelőiben a hétköznapi embert (nagyon fázott), valamint a mindig egyre jobban teljesíteni akaró sportembert (télen is gyakorolt).

Ahogy dobálgatott, egyszer csak társaságot kapott, egy másik vadász állt mellé, hogy összemérjék tudásukat, azaz indulhatott a verseny, és megszületett egy sportág.

Egy sportág, amelyben az átlagemberek is sikeresek lehetnek, na persze nem átlagos tudással.