Dagadó doppingbotrány

0

A sport, azon belül az atlétika világának tisztasága szempontjából nyugtalanító információk és vélelmezések láttak napvilágot az utóbbi napokban. Ezeket összegezzük.

Az atlétika az úszással és a kerékpárral karöltve már jó ideje azon sportágak közé tartozik, ahol jó formán állandó a doppinggyanú. Javier Sotomayor, Ben Johnson, Marion Jones vagy Tyson Gay eseteinek – hogy csak a legismertebb lebukókat említsük – tükrében sajnos nem alaptalan a szkepticizmus, még ha nem is fair minden érmesről vagy új csúcsot futóról/ugróról/dobóról azt feltételezni, hogy tisztátalan eszközökkel érte el eredményeit.

A mostani eset viszont más – és a jelek szerint durvább is. A német közszolgálati televízió, az ARD, valamint a brit Sunday Times szerkesztőségeihez jutottak el olyan, Nemzetközi Atlétikai Szövetségtől (IAAF) kiszivárogtatott dokumentumok, amik ötezer (egyelőre nem nevesíthető) atléta tizenkétezer vértesztjének eredményeit tartalmazzák. A 2001 és 2012 között levett, majd nemrég a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) által újravizsgált mintákat egy whistleblower, azaz a feltételezett visszaélésekre fényt derítő rejtett forrás révén kerülhettek a média birtokába. Azok eredetiségét pedig az IAAF is elismerte.

Az adatok szerint – ezt már az anyaghoz szintén hozzájutó BBC állítja – nyolcszáz atlétáról erősen vélelmezhető, hogy doppingolhatott. A dokumentumok alapján a vizsgált időszakban rendezett világbajnokságokon és olimpiákon kiosztott érmek harmadát gyanús mintát adó atléták szerezték meg. A nyomok vérátömlesztésre és mikrodózisban adagolt EPO-ra (vérképző hormonra) utalnak. Ugyanakkor egy versenyzőtől sem vették vissza az érmét.

A vizsgált időszakban az orosz érmesek négyötödénél kérdőjelezhető meg a tisztaság, Kenyának pedig tizennyolc versenyzőjéről sejthető, hogy teljesítményfokozókhoz nyúlt. A dokumentumok alapján volt olyan versenyszám is, ahol mindhárom dobogós eredményei „sárosak”. De még az utóbbi idők legtisztábbjának gondolt 2012-es londoni olimpián is tíz olyan atléta produkált gyanús mintát, aki felállhatott a dobogóra. Mo Farah és Usain Bolt tisztaságát viszont nem kérdőjelezték meg eddig. Az ügyben magyar érintettség gyakorlatilag kizárt.

Bár a számok lesújtóak, a vizsgálatok eredményei önmagukban nem bizonyítják a doppingolás tényét, csak – mint abnormális teszteredmények – erősen kétségessé teszik az eredmények tisztaságát. A megszokottól eltérő értékekből még nem következik automatikusan, hogy a sportoló doppingolt volna, hiszen annak lehetnek más, akár egészségügyi okai is.

Mindenesetre „Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja”, tartja a mondás. Jelenleg úgy tűnik, hosszú időn át, módszeresen szennyezték be az atléták a sport tisztaságát, amihez minden jel szerint az IAAF is asszisztált (de eddig legalábbis érdemben nem cáfolt). A kiszivárgott számok, arányok és esetek túl nagyok, illetve riasztóak ahhoz, hogy az ilyenkor szokásos kommunikációs klisékkel megnyugtatóan le lehessen rendezni. Ítélkezni persze most még korai, mindenestre sok múlik a következő lépéseken.