Czipó Vivien – „A darts az életem!”

0

Ha a dartsra gondolunk, sokaknak egy bár jut az eszébe, ahol az emberek iszogatnak, beszélgetnek és közben egy kör alakú táblát dobálnak. A kezdet valóban ez volt. Mára azonban ez több lett, mint egy egyszerű játék, olyan sportággá nőtte ki magát, mely emberek ezreinek szívét ejti rabul évről évre. Ilyen személy Czipó Vivien is, hazánk egyik legkiemelkedőbb dartsosa. A mindössze tizenöt esztendős tehetséggel találkoztunk, aki mesélt nekünk az Euróba Bajnokságról, illetve a kezdetekről.

 Nem mindennapi sportágban jeleskedsz. Hogyan kerültél közel hozzá?

Tíz évesen, harmadikos koromban kezdtem el ezzel foglalkozni, a Vörösmarty általános iskolában, Székesfehérváron. Két osztálytársam járt oda edzésekre, viszont én kezdetben még mást csináltam, karatéztam, lovagoltam, röplabdáztam… Úgy voltam vele, nem biztos, hogy valamire még lenne időm, de aztán az egyik barátnőm, aki már dartsozott, addig mondogatta, hogy menjek el vele, míg egyszer csak meggyőzött, kipróbáltam és nagyon megtetszett.

Több fontos állomás is volt már a karrieredben. Ki tudnád emelni az eddigi legmeghatározóbb pillanatodat?

Az igazat megmondva nagyon sok szép emlékem van. „Kisebbek” és nagyobbak egyaránt. Úgymond „kicsinek” számítanak azok, amikor a klubbal vagyunk közös nyaraláson, vagy csak utazunk valahová, hiszen mindig kiváló a hangulat. Amikor megnyertem az első felnőtt versenyemet, sorfalat álltak nekem a klubtársaim. Ez nagyon aranyos volt tőlük (mosolyog). Az egyik legkiemelkedőbb pillanat a 2015-ös Európa Bajnokságon, Dániában történt. Az volt az első, kimondottan nagy tétre menő versenyem. Az oroszokkal játszottunk a döntőben, és sikerült legyőznünk őket. Az én dobásom döntött, nagyon izgultam, hiszen tényleg EB, és döntő volt, mindenfelé kamerák. Úgy éreztem, hogy minden elcsendesül, és sikerült megdobnom, amit kellett.

Az idei Európa Bajnokság is nagy élmény volt, hiszen  Budapesten rendezték meg. Végig nagyon szoros volt a mérkőzés, de úgy álltam oda, hogy nem hibázhatok, olyan nincs, hogy félredobnék. És meg is nyertük, Kittivel – a csapattársammal – ölelkeztünk, az edzőink feljöttek és a színpadon ugráltunk. Amikor pedig leérsz az emelvényről és „egész Magyarország” feléd jön, az hihetetlenül jó érzés. És még egy, amikor találkoztam Scott Mitchell-lel – többszörös Európa és világbajnok darts játékos – . Emlékszem, mikor az egyik versenyen melegítettem bevárta, míg én dobtam. Ő csak utánam következett, de láttam, hogy figyel. Közben észrevettem, hogy beszélget az edzőmmel, és később oda is lépett hozzám, majd azt mondta nekem, hogy nagyon ügyes vagyok, és reméli, hogy találkozunk majd a világbajnokságon. Nagyszerű pillanat volt!

ajo

Most végezted el az általános iskolát, de folytatod a tanulmányaidat.  Hogyan tudod összeegyeztetni az iskolát és a karriered?

Régen a Kodolányiba jártam, de otthagytam, és ezzel éppen a végzős évemet nehezítettem meg, mivel hetedik után döntöttem az iskolaváltás mellett. Szóba került természetesen a továbbtanulás. Sokat gondolkoztam, hogy milyen szakra is megyek majd. Végül megjelöltem a sportedzői szakot, ami négy plusz egy éves képzést takar. Olyan dolgokat fogok tanulni, amit remélhetőleg tudok kamatoztatni a dartsozásnál is. Van, hogy nagyon nehéz összehangolni a tanulást és a sportot. Tudom, hogy nem így kéne, de nálam a sport az első, és minden más csak utána következik. (nevet).

Sokak szerint nem megerőltető ez a sportág. Fizikailag mennyire fárasztle Téged?

Annyiból nem megterhelő, hogy csak állni kell és dobni, majd elsétálni a tábláig és vissza. Mentálisan sokkal kimerítőbb, hiszen folyamatosan koncentrálni kell. Ha valaki próbálta már, akkor tudja, miről beszélek. Amikor készültünk a 2015-ös EB-re, napi nyolc órát edzettünk, bárhogyan is nézzük, ez azért mentálisan és fizikálisan is igénybe veszi az embert.

Számos megmérettetés van már mögötted. Hogyan szoktál készülni?

Szerintem a mostani Európa bajnokságra való felkészülés volt a legjobb. Az első héten elmentünk egy edzőtáborba. Ott találkoztunk Kocsis Károllyal, aki elbeszélgetett velünk, volt egy kis mentális felhúzás. A következő héten a mozdulatot raktuk helyre. Azt követően a duplák, szektorok gyakorlására fordítottunk nagyobb figyelmet.  Az utolsó héten pedig csak a játékot gyakoroltuk, mintha éppen egy versenyen lennénk. Nagyon összetett volt, de úgy gondolom, hogy igazán hatásos.

Van olyan személy, akire felnézel, és hasonlítani szeretnél?

A példaképem Phil Taylor, aki tizenhatszoros világbajnok. Nem tudok olyan díjat mondani, amit még ne szerzett volna meg, vagy olyan versenyt, ahol ne aratott volna győzelmet. Ötvenes kora ellenére még mindig ott áll a világ legjobbjai között. Számomra akkor lett még szimpatikusabb, amikor elkezdtem olvasni a könyvét, amiben leírta, hogy honnan indult, és hová jutott el. Az a könyv nekem is sokat segített.

adiad

A 2016-os Európa bajnokságnak Magyarország, Budapest adott otthont. Milyen volt részt venni rajta?

Sokkal nehezebb, mint amire előzetesen számítottam. Címvédőként mentünk, és tudták, hogy a magyarok jók, folyton fürkésztek minket. A meccseken még ki tudtam zárni a közeget, de a köztes időben sem volt szabad kizökkennem, egy kis burkot kellett vonnom magam köré. De az, amikor megnyertük a tornát, az felemelő érzés volt.

Volt már olyan pillanatod, mikor felmerült benned, hogy abbahagyod?

Igen, még az elején. Voltak olyan gondolataim, hogy ez lehet nem az én világom. Akkor is hoztam jó eredményeket, de elgondolkoztam azon, hogy kell ez nekem hosszú távon is? És persze vannak nehezebb időszakok, amikor hasonlóan eltöprengek a folytatáson, viszont mindig rájövök, hogy a darts nélkül nem tudnám, mihez kezdjek az életemmel. Más, jobb lettem ennek köszönhetően, megváltozott a gondolkodásom és megismertem egy csomó remek embert. Biztos, hogy nem mostanában fogom abbahagyni!

Mi volt az eddigi legnehezebb mérkőzésed?

Azt nem mondom, hogy a legkörülményesebb, de ami tényleg macerásnak mondható, az a mostani EB döntő. Nagyon élveztem, viszont kimerítő is volt, hiszen az angolokkal játszottunk, és mindig ott voltak a nyakunkon. Nem volt olyan, hogy akár egy körre is pihenjünk. A törökországi versenyem is ilyen volt. Ott egy iráni lány ellen voltam, nagyon szoros mérkőzést vívtunk, sajnos végül kikaptam és ötödik lettem.

azip

Ha a jövődre gondolsz, hogy látod magadat, és mik a céljaid?

Most egy célom megvalósult, felvettek az iskolába. Viszont, ha a távoli jövőt nézzük, az lenne a legjobb, ha hivatásos dartsos lehetnék és abból meg is tudnék élni. Majd meglátjuk, hogy mindez összejön-e.  Az is egy nagy vágyam, hogy utazhassak, és megismerhessem a világot. Ha ez nem jönne össze, akkor is szeretnék sporttal foglalkozni. Például szívesen lennék sportpszichológus, hogy ha már én nem sportolhatok, akkor legalább a másik embert segítsem, támogassam a legjobb tudásom szerint.

A családod és a barátaid, hogy állnak hozzá az egyre magasabbra ívelő karrieredhez?

Támogatnak. Persze, néha megkapom a barátaimtól, hogy „olyan régen találkozunk”, „nincs időd”, meg anyáéktól, hogy „keveset vagy itthon”. De attól még nagyon szurkolnak nekem. Amikor versenyem van, a családom a TV előtt szorít, a mamám szokta is mondani, hogy imádkozik értem (mosolyog). Mindig segítenek, és tudom, hogy számíthatok rájuk.