Cselgáncs

0

A cselgáncs a legelterjedtebb keleti küzdősport a világon. Olimpiai sportág, komoly hazai sikerekkel. Minden korosztálynak ideális mozgásforma. Japánban a testnevelés órák keretén belül is folyik a tanítása, az igazolt versenyzők száma pedig meghaladja az 5 milliót.

És, hogy mi is pontosan a dzsúdó? A szabály adta lehetőségek segítségével az ellenfél dobása, leszorítása, fojtása vagy karjának feszítése a győzelem érdekében. A szó szerinti fordításban ez “lágy művészetet” jelent. Találó a magyar elnevezése is: cselgáncs. A szóösszetétel első része, a csel a gondolatiságra, a szellemiségre, a gáncs a fizikai képességekre (erő, gyorsaság, ügyesség) utal.

Ez az egyetlen olyan sportág, amelynek az esések tanítására saját módszertana, technikai rendszere van. Az esni tudás fontosságát nem szükséges megmagyarázni. A megtanult mozgást később akkor is alkalmazza a gyermek mikor szüksége lesz rá a jeges havas járdán,  kerékpározás vagy síelés közben, az élet bármely területén. Emellett nagyon lényeges a test-test elleni küzdelem felvállalása, hogy megtanulnak a gyerekek nyerni-veszíteni, a saját erejüket megbecsülni; mindennek jelentős a személyiségformáló hatása.

Éppen ezért a tisztaság nagyon fontos szerepet kap, a körmöket szigorúan rövidre kell vágni. A ruhát (dzsudogi) szellőztetni kell minden edzés után, meg kell varrni a szakadásokat azonnal. Nem elhanyagolható ezeknek az „apróságoknak” a nevelési értéke.

A cselgáncsot elsősorban nagy mozgásigényű, ügyes, harcias, jó küzdőszellemmel rendelkező gyerekeknek ajánljuk.