Birkózás

0

A birkózás során két személy egymást megragadva küzd, hogy a másikat leteperje, két vállra fektesse. Az egyik klasszikus olimpiai sportág, hiszen már az ókori játékok műsorán is szerepelt. Két fajtáját különböztetjük meg: kötöttfogású és szabadfogású birkózást. Szabadfogásban az egész testen lehet fogást végrehajtani és a láb cselekvő használata, azaz a lábkulcs, vagy a gáncs megengedett. Kötöttfogásban csak derék felett lehet megfogni az ellenfelet és gáncsolni sem szabad.

A birkózás célja egyszerű: földre vinni az ellenfelet, lehetőleg a vállak talajra szorításával.

Előnyei, hogy fejleszti az ügyességet, a gyorsaságot, a döntéshozási képességét, az egész testet megmozgatja.

A legkisebbek is nyugodtan űzhetik, levezethetik hihetetlen mozgási energiájukat, közben egyre önállóbbá, magabiztosabbá, fegyelmezettebbé, céltudatosabbá, kitartóbbá válnak.

A birkózás nem nevel agresszivitásra, hiszen éppen a belső szorongásból vagy gátlásosságból eredő feszültségeket oldja.

A bátortalanból bátor, de nem feltétlenül vakmerő gyerek lesz, gondolkodása racionálisabbá válik, könnyebben és gyorsabban tanul, fizikailag elfárad, de szellemileg felfrissül.

Küzdősport létére nem elsősorban az önvédelem a célja, azonban fejleszti a fizikai és pszichés képességeket, amelyek minden alapot megadnak egy külső támadás kivédéséhez.