Bencsics Márk, a HFL sztárja – interjú

0

Bencsics Márk háromszoros magyar válogatott amerikaifutball-játékos, a Budapest Wolves irányítója, emellett a Sport TV NFL-szakkomentátora. Noha nem divat mélyinterjút készíteni a hazai amerikai focis srácokkal, mi húztunk egy merészet, és egy asztalhoz ültünk az egyik legilletékesebbel…

 

Az amerikai foci nem a legszokványosabb sport idehaza. Hogyan találtatok egymásra?

Az egész az úgy indult, hogy a televízióban láttam egy összefoglalót, ahol az Oakland Rangers játszott a Tampa bay Buccaneers ellen. Noha ekkor találkoztam először az amerikai focival, nagyon megtetszett! Következő évben már a Sport tv-n a teljes szezont is figyelemmel követtem, és ekkor hasított belém a felismerés: én ki akarom próbálni ezt a sportot! Ez még váratott magára, hiszen az első hazai csapatok megalakulásakor még nagyon fiatal voltam a kihíváshoz. 2005-ben jött el az én időm, amikor is a Budapest Wolwes életre hívta a második vonalát, aminek célja egyértelműen a fiatalok felkarolása, az utánpótlásképzés volt. Abban az évben, áprilisban csatlakoztam a Wolwes-hoz, itt indult a játékos pályafutásom.

 

Határozott célokkal kezdtél focizni, vagy lesz, ami lesz alapon a sors irányította a történéseket?

640

16 évesen, egy alapszintű bajnokságban még nem dédelgethettem komolyabb álmokat. A Debrecen, a Győr, és néhány budapesti csapat – ennyi résztvevője volt az akkori ligának. Csapatom, a Wolwes hazai front mellett játszott Ausztriában is. Egy osztálytársammal kezdtem, én irányítóként, ő pedig elkapó volt, sok-sok éven keresztül küzdöttünk vállvetve egy csapatban. Nem voltak konkrét céljaink, igazából csak élvezni akartuk, amit csinálunk, és a játék is más volt még akkoriban. Kevesebb taktika, lényegesen kisebb infrastruktúra, és a focihoz szükséges védőeszközök sem voltak még könnyen hozzáférhetőek.

 

Az irányító poszt minden sportágban a csapat összefogására, egy működő egység megteremtésére, fenntartására van kihegyezve – a pályán és az öltözőben is. Jól érzed magad ebben a szerepkörben?

Pár évig edzősködtem, és amikor csapatkapitányt választottunk, néhány ember magára szavazott – ezt mindig furcsálltam. Ha valaki mindenáron irányítani akar, az előtérbe vágyik, tapasztalataim szerint abból csak erőlködés lesz, és legtöbbször félremegy a dolog. Általában az irányító az, akinek a kezében van a karmesteri pálca, viszont számos csapatnál tudom, hogy nem az ezen a poszton szereplő ember az igazi vezér. Ezeknél a gárdáknál nem az irányító a hangadó, nem ez a személy koordinálja a srácokat a pályán, vagy akár azon kívül. Nálam viszont valahogy magától jött ez, mindig is szem előtt tartottam, hogy foglalkozni kell mindenkivel a csapatból, dolgozni kell azért, hogy igazi közösséggé formálódjunk. Ehhez talán az is hozzájárult, hogy már 17 évesen a felnőtt csapatnál voltam irányító, és az idősebbek társaim is elég érettnek, felkészülnek tartottak a feladatra. Ha jól megy a foci, ha képes vagy tűzbe menni a többiekért, akkor ők bízni fognak benned. Egy jó csapat erős lábakon áll, és ennek szerves része az irányító. Szeretek ebben a pozícióban játszani, mert abszolút hiszek benne, hogy teher alatt nő a pálma, és szerintem jól is kezelem a vele járó felelősséget!

 

Gyorsan a siker útjára léptél, utadat bajnoki címek, elismerések jelzik. Mi a titkod?

Titok nincs benne, talán csak az alázat. Juniorként szinte semmi mást nem csináltam, csak fociztam, minden más a háttérbe szorult. Azóta is maximalista vagyok, muszáj is annak lennem, és kifelé is ezt mutatnom, mert ha egy irányító felkészült és a legjobbat akarja, az a többiekre is átragad! Emlékszem, amikor megnyertük a bajnokságot, és megválasztottak a döntő legjobb játékosnak, azzal elégedett voltam. De a közepes meccseken már menet közben azon járt a fejem, hogy jó lenne látni a mérkőzés videóját, mit, és hol tudnánk még jobban csinálni!

 

Ki tudnál emelni egyetlen meghatározó pillanatot a pályafutásodból – amely számodra a legtöbbet jelenti?

11129920_807167699361998_3239618939259270065_n

Van pár, de amikor a Budapest Hurricanes-el megnyertük a bajnokságot, arra a pillanatra és magára a projektre a mai napig saját gyerekemként tekintek, gyakran és szívesen emlékszem vissza. Az előző csapatunktól többen eljöttünk, nagyjából húsz éves átlagkorral alakítottunk egy új egyletet, és szépen lassan, a ranglétrát végigjárva, két esztendő alatt feljutottunk a csúcsra, győzni tudtunk a felnőtt bajnokságban! Abban a sikerben mindannyiunknak annyi munkája, verítéke fekszik, hogy a győzelmet valódi megkoronázásként éltük meg. Kezdve a szociális médiától egészen az utánpótlásig mindent magunk csináltunk, szerintem mindenki, a mai napig élete egyik legszebb élményeként őrzi azt az időszakot. A válogatottbeli szereplésem is biztos szép emlékként fog bevonulni az emlékezetembe, de egyelőre élénken él bennem a szerbek elleni Eb selejtezős vereségünk, és az, hogy akkor nem ment jól a játék.

 

Mit szeretnél még elérni, megvalósítani játékosként? Milyen magasságokba jutnál el a Wolwes-al?

Már az életem más szakaszában járok, nem szoríthatok mindent a foci mögé, és pár sérülésen is túlvagyok, de továbbra is élvezni szeretném a játékot! Emellett természetesen az eredményesség is hajt, nyerjük meg az osztrák bajnokságot, idővel próbáljuk ki magunkat ott is a legmagasabb szinten. Legyünk válogatott szinten is sikeresek, és irányítóként a lehető legtöbbet tudjam ehhez hozzátenni – ezek a célok mozgatnak!

 

Ha jól tudom, edzőként is letetted már a névjegyed. Ez is lehet a jövőben egy következő állomás?

Mindenképp! A Budapest Hurricanes-nál voltam edző jó néhány éven át, és az eredményeink azt jelzik, hogy sikerült a megfelelő irányt kiválasztani az akkori szakvezetésnek. Talán mondhatom, hogy azok a srácok, akik bekerültek a juniorprogramunkba, nemcsak jobb játékosok, jobb emberek is lettek – erre nagy hangsúlyt is fektettünk. Tanuljanak meg csapatban gondolkodni, úgy is küzdeni, kiállni egy jó célért, és mindezt hazavinni! Ezek szép emlékek, nekik és nekünk is. Jelenleg még aktívan játszom, és dolgozom, így most nem férne bele az időmbe az edzői munka, de ha ismét nekikezdek, azt csakis teljes emberként teszem majd. Ebben is szeretnék következetes lenni, mert ez a hitvallásom!

 

Egy sportpályafutásban talán a legnagyobb dicsőség, ha az ember a hazáját képviselheti. Hogyan élted meg a válogatottbeli szereplést?

1458667_10151787870407169_442935917_n_zps0a302d34

Most vagyunk ott, hogy megszereztük az első győzelmünk, és ez mindenkit erővel töltött fel. Az első élményem kudarc volt, és sokat kell várni az újabb selejtezősorozatra, még dilemmába is kerültem, hogy kell-e ez nekem!? Plusz adalékként sérülések is sújtottak, de amikor egészséges voltam, tudtam a saját elvárásaimnak megfelelve focizni. Úgy gondolom, ilyen minden sportoló karrierjében van, én pedig nem adom fel, mert a következő válogatott kihívásban is szeretnék még részt venni.

 

Túl vagyunk a magyar csapat első hivatalos mérkőzésén – természetesen győzelemmel. Melyek azok a célok, amiket szeretnétek megugrani a Team Hungary-val?

Hosszútávon egy olyan stáb kialakítása, amelynek segítségével a már felállt U19-es válogatottunk készülni tud a 2018-as Eb selejtezőkre. Legyen egy projekt, évente játszanak fiúk több barátságos mérkőzést is, amelyek segítségével felzárkózhatunk az elithez. Nekünk pedig ott kell lenni, és csinálni, mert a válogatott mezt viselni egy olyan dolog, amire egész életedben emlékezni fogsz! Ezzel is motiválnunk kell a fiatalokat, mert ha látják, hogy magasabb szinten is lehet űzni itthon az amerikai focit, egész biztosan többen választják majd a sportágunkat!

 

A szakkommentátori munka sem áll távol tőled. Élvezed az effajta kihívásokat?

Meglepődtem, amikor először elhívtak kommentátorkodni, mindössze húsz éves lehettem. Az első adás tragikusra sikerült, de aztán megtaláltam benne az örömöt, és azóta is nagyon szeretem csinálni. Remek dolog, mert egy olyan sporttal foglalkozunk, amit itthon kevesen űznek, kevesen értenek, és mi segíthetünk abban, hogy ez a tendencia megforduljon! Megtiszteltetésnek, ugyanakkor kötelezettségemnek is tartom, hogy a foci mögé vezessem a nézőket, bemutassam azt az életérzést, ami benne rejlik.

 

Végezetül, ha el kellene mondanod egy magyar embernek, mi az amerikai futball, hogyan fogalmaznád meg?

Az amerikai futball egy olyan sport, ami ötvözi a puszta erőt és a logikai játékot. 22 embert látni egy kupacban, de egy nagyon komoly taktika zajlik a színfalak mögött, kőkemény stratégia és harc ez – és minél mélyebbre ásunk benne, annál jobban fogva tart a varázsa!