Az Öttusa szerelmese

0

Interjú Kasza Róberttel

Hogyan indult?

Hat évesen jött egy inspirációm, hogy olimpiai bajnok szeretnék lenni, majd az iskolába ellátogatott Kovács Kokó István, Berki Krisztián edzője, és azt mondta, hogy jó alkatom van a tornához. Két évig tornáztam is, de az valamiért mégsem tetszett annyira. A bátyámat beíratták Öttusára, hogy tanuljon meg úszni, ugyanis ez gyerekkorban még csak úszás, futásból áll. Mivel én annyira nem éreztem magamat jól a tornász közegben és nem volt sok siker élményem, ezért átpártoltam az öttusához. úgy gondoltam, legalább én is meg tanulok úszni és a szülőknek sem kell kétszer menni a gyerekekért.

Annyira magával ragadott maga a sportág, nagyon jó volt a közeg, ezért benne maradtam és idővel jöttek a sikerek is.

A támogatást mindenhonnan megkaptad?

Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert nagyon jó családi körülmények között nőttem fel, hiszen a szüleim még mindig együtt vannak. A reggeli úszásra hoztak-vittek. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy felkeljek és megcsináljam az edzéseket. Mert minden más támogatást a családtól megkaptam.

Valahogy nekem az iskolával sem volt gondom. Nálam ez úgy működik, hogy minél nagyobb terhet húzok magammal, annál jobban tudok teljesíteni. Az érettségi időszakban több verseny is volt, de valamiért mégis jobban tudtam minden téren teljesíteni, hisz erősebben kellett fókuszálnom, ügyesebben kihasználtam az időmet.

Nem voltam soha magántanuló, és nem is értek egyet azzal, hogy a sportolót kivegyék az iskolából, mert szerintem szociálisan is fejlettnek kell lenni ahhoz, amikor utazik az ember hétről hétre, versenyről versenyre, akkor legyen egy szociális érzékenysége. Kell iskolai, baráti közeg, kell egy edzőtárs, sportolói közeg, akkor az ember tud csemegézni.

Volt rajtad nyomás?

Nem, hál’ Istennek nagyon jó támogatást kaptam a családomtól. Soha nem helyeztek rám nyomást. Ha valamit elrontottam, támogattak, segítettek tovább lépni, azt mondták: Egy pofon még nem pofon. Mindig adtak erőt a folytatáshoz.

Kasza RVolt valaha is olyan, hogy valamelyik versenyszámot nem szívesen csináltad?

Mindegyik nehézség, de pont ebben van ennek a sportnak a szépsége. Pont, amikor az ember kezd ráunni az úszásra, vagy nem megy neki, akkor ott van egy vívás, ami sokkal játékosabb. De ez oda-vissza bármelyik.

Nekem a futás az, amin többet kell dolgoznom, de bevallom, nagyon szeretek futni. Persze, vannak nehézségek, de mindig megtalálom az Öttusa szépségét. Abból indulok ki, hogy én ezt szeretem csinálni, és ha nem szeretem, akkor nem csinálom.

Voltak-e hullámvölgyek ego szinten?

Természetesen ez oda-vissza megvolt már. Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, akinek sikerül, az erre hívatott. Nem mondom azt, hogy volt olyan, hogy a túlzott magabiztosság miatt buktam volna el versenyt. Ebben a sportágban, akinek nincs önbizalma, az ne is álljon oda a rajtvonalhoz. A másik oldal pedig, amikor valaki egocentrikus, azt könnyen pofán csapja az élet.

Persze, nálam is előfordult, hogy egy-egy rossz verseny után megzuhantam. De az élet mindig úgy alakította, hogy minden ilyen elkedvtelenedés után egyből jöttek a sikerek.

A pályafutásomat végig kísérte, hogy mindig, amikor azt hittem, már nem fog menni, abba kéne hagyni, akkor jöttek a sikerek, amik új inspirációt adtak.

Hogyan állsz fel a kudarcokból?

Sajnos sok tapasztalatom van ebben, hiszen elég sok sérülés ért, sok negatívat tapasztaltam, De ez egy olyan dolog, hogy, aki felül a lóra, az le is esik. Ezt tudomásul kell venni, hiszen ezek a sportok eléggé sérülésveszélyesek. Mindig az vigasztalt, hogy rengeteg munkát tettem bele és hamar visszajött az a forma, amit félbe kellett hagynom. Amennyire nehéz volt elkezdeni egy sérülés után az edzéseket, olyan gyorsan mindig jöttek a sikerek. Ez mindig inspirált.

Meg tanultad kezelni azt, hogy hiába az eredmények, a média mégis sokszor a negatív pillanatokat emeli ki?

Igen, ez elég sértő egy sportoló számára, hogy bármit ér el, az nem hír. Az a hír, ha elütötte egy autó, vagy felbukott a lóval. De megmondom őszintén, engem nem érdekel. Nem attól leszek sikeres, ha a médiában kitalált személyiséget felveszek, hanem ha jó eredményeket szerzek. Nem kell eladnom a lelkemet.

Mennyire része a tudatosság az életednek?

Úgy gondolom, én mindig törekedtem a kiegyensúlyozottságra magánéletben és az edzésekben is. Nem szeretek egyik helyről a másikra beesni. Nem szeretem túl vállalni magam, szeretem, ha van előttem egy cél, amit precízen meg tudok csinálni. Sokszor beleestem abba a hibába, hogy túlvállaltam magam, és sérülés, vagy egy komoly elkedvtelenedés lett belőle. Most már egyre inkább a kevesebb több elven csinálom a dolgaimat. Hosszú idő volt mire rájöttem, hogy ha 100% felett akarok teljesíteni, az mindig visszaüt.

Mi ad neked a mai napig motivációt?

Evés közben jön meg az ember étvágya. Ha egy kisfiú először feláll a dobogóra és onnan elég hamar le kell jönni, sajnos, akkor erre simán mondhatom, hogy olyan, mint a drog. Az ember rákap. Én nem vagyok álszent, nagyon jól esik, ha az emberek oda jönnek gratulálni, ha elismernek. Illetve maga az életforma, amibe az ember beleszerelmesedik. Nagyon szeretek délelőtt edzeni, haza menni, pihenni és este folytatni. Későn érek haza, de napközben otthon vagyok, és ezt szeretem.