Az egyre népszerűbb sportág

0

Napjainkra a karate, az aikido és a többi harcművészet mellett a kendo is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Országszerte egyre többen ragadják meg a bambusz kardot és öltik magukra a talpig fekete védőruhát és a rácsos fejvédőt. Fodor Zoltán már lassan 15 éve a sportág szerelmese.

Hol és kinél kezdtél ismerkedtél meg a kendoval?

– 2001-ben kezdtem el kendózni, ekkor határoztam el, hogy keresek egy küzdősportot, amivel el tudom tölteni az időmet. Egy plakáton láttam meg, hogy egy iskolában kendót oktatnak, így elmentem egy edzésre, ahol is egy japán mester volt az oktató. Rögtön megtetszett a sportág, és elkezdtem edzésekre járni. Az ázsiai edzők két-három évenként váltogatták egymást, mivel ők önkéntes alapon voltak itt Magyarországon. Létezik ugyanis egy olyan szervezet, akik „elmaradott országokba” küldenek edzőket, itt nem a gazdasági, pénzügyi elmaradottságra gondolok, hanem a sport oldalára vonatkoztatva. Például a baseball és kendó is háttérben van hazánkban, ezért ez a szervezet olyan mestereket küld az adott országokba, akik megteremtik a nemzetnél a sportág alapjait, lefektetve a sportág alapkövét, szabályait. Az első tanárom nagyon idős volt. Olyan hetven év körüli és nem olyan magas fokozatú, talán 5. danos és az alapmozgás fontosságára tanított. Amikor elkezdtem, heti kétszer volt edzés, ő pedig minden alkalommal az alapokra tanított.

Milyen hosszúak voltak maguk az edzések?

– Egyszerre másfél óra, és csak az alapmozgás gyakorlása volt nagyjából fél óra.

Most merre tartasz?

– Jelenleg három danos vagyok, de nyáron készülök a negyedik megszerzésére. Sajnos volt egy ínszalag-szakadásom, a csuklóm eltörött, így hosszú időt kellett kihagynom, de már újra elkezdtem az edzéseket, próbálok formába lendülni.

Véleményed szerint mi a különbség a mai és a régi kendo között?

– Fiatalkoromban a kendosok meg akarták érteni, az ideáját, megtalálni az igazi kendót.

Ma pedig…

– Ma egész más. Ma a fiatalok csak találatokat akarnak szerezni, győzni akarnak, érmeket, serlegeket szerezni. Csak versenyezni akarnak.

Pedig valójában a fejlődés a fontos…

– Igen.

Ahogy a Kendo eszméje mondja?

– Pontosan.

Mit jelent neked a kendo?

– Már az életem része. Vagy inkább társ, társ az életemben.

Mi leszel, ha nagy leszel, talán sensei?

– Itt szinte még én is kezdőnek számítok, így még nem gondolkodtam az edzői hivatáson, de szeretnék majd a későbbiekben mindenképpen.