Áld meg a magyart, hozz reá víg esztendőt!

0

Sokszor gondolkodom rajta, milyen lehet sportolónak lenni. Sokan elmondják, legyen az futballista, úszó, kajakos, vagy bármilyen élményt hajhászó, teljesítmény orientált versenyző, legnagyobb álmuk, ha felölthetik a címeres mezt, ha hazájukat képviselhetik.

Én ülök, és csodálattal figyelem őket.

Sokszor elgondolkodom rajta, mi lett volna, ha egészen kicsiként én is ezt az életet választom. Iskola előtt az uszodában, vagy az edzőteremben kezdeni kora reggel, majd tanítás közben elmenni egy rövidet edzeni, majd azt követően is. Kilógni az iskolából, lemaradni az osztály kirándulásokról. Péntek este buli helyett otthon ülni, és koncentrálni a másnapi megmérettetésre. Az a rengeteg munka, míg a korombeliek csak szórakoznak, az a rengeteg önfeláldozás, amikor nem értem, miért nem ehetek meg egy tábla epres csokit, az a rengeteg korlátozás, ami az időmet, a gondolataimat, a tetteimet, az életemet szabályozza be.

Micsoda magatartás, céltudatosság, küzdőszellem kell ehhez. Egy élet van egy VB részvételen, egy EB-n, vagy egy olimpián. Bele sem gondol sokszor az ember, mi az 48.62 másodperc, amit egy úszó leúszik. Hogy elrepül a pillanat, ami mögött az a sok munka áll. Mi pedig vele örülünk, jó esetben, ha nem, vele szomorkodunk. De remélem, sokak nevében mondhatom, minden tiszteletünk az övék.

Egy országot képviselni, nem lehet egyszerű. Amikor a zászló ott van a szíved fölött, és több millió ember mögötted, biztosan hatalmas erőt ad. Ugyanakkor kihívás és kockázat. Senki sem akar csalódást okozni. Ez nem csak fizikai erőnlétről szól. Ez annál sokkal összetettebb.

Tudjuk vajon, mit is jelent nekik ott lenni? Milyen élet áll a szereplésük mögött? Mi jár a fejükben, amikor megnyernek egy érmet?

 

Szilágyi Áron: – Áldott ember vagyok, hogy másodszor is átélhetem: olimpiai bajnok lettem. Már először is fantasztikus élmény volt, most viszont másodszor is a nyakamba akasztják majd az olimpiai aranyérmet. El sem hiszem, amíg meg nem kapom.

Hosszú Katinka: – Jó ideje üldözöm már ezt a világrekordot, több mint hét éve jár már a fejemben. Hosszú utat tettem meg idáig.

Szász Emese: – A vívásban nagyon fontos, hogy milyen lábbal kelsz fel. Nem azt mondom, hogy bárki nyerhet, de éppen akárki akárkit megverhet. Az ember azért küzd minden nap, hogy egyszer ő is nyerhessen egy nagy versenyt. Ez az igazi motiváció szerintem. Ha valaki hozna valami papírt, hogy én nyerem az olimpiát, akkor azonnal aláírnám, és kérhetne bármit, hiszen egy sportoló életében ez a legnagyobb siker. Nagyon sokat áldozunk ezért, hiszen már tíz éves korom óta ezért edzek nap mint nap.

Tótka Sándor: – A sportban az a célom, hogy olimpiai bajnok legyek. Az olimpiai arany a mindenem, azért kelek és azért fekszem.

Pétervári-Molnár Bendegúz:

 

abenddd

 

– Mondhatnám azt, hogy születni kell arra, hogy ezt testileg-lelkileg bírja valaki. Nem járnék messze a valóságtól. A mozgáshoz hasonlóan a tűrőképességet is fejleszteni kell minden edzésen, folyamatosan feszegetni határokat. Nem bepánikolni, nagyon feszített helyzetben sem, amikor már nagyon fáj, akkor továbbmenni. Szerintem nem létezik lehetetlen! Nagyon sokszor észrevettem, hogy minden fejben dől el. Ott kell feloldani a gátakat, és ha ez sikerül, gyakorlatilag majdnem végtelen erőt lehet előcsalogatni az emberből!

 

Csak csodálom, ahogy a magyar válogatott három gólt rúg Portugáliának, ahogy Hosszú Katinka világrekorddal szerez aranyérmet, ahogy Szilágyi Áron eldobja a sisakját örömében, amikor megnyeri a második olimpiai aranyérmét, és égbe emelem a sajtbureszem a tv előtt, amikor Kenderesi Tamás egy Phelps-t hagy maga mögött a medencében.

Elképesztő az erő, ami bennük van. Az erő, hogy egy bukkanó után felállnak. Nyerni egy mérkőzést, egy versenyt, szerezni egy érmet az olimpián, világbajnoknak lenni olyan, mint a drog, sosem elég, és nem lehet ráunni. És azt hiszem, mi sem tudunk ráunni arra, hogy büszkeséggel sétáljunk végig az utcán, tudva, a válogatott kijutott az EB-re, Szász Emese 1, Hosszú Katinka 3, Szilágyi Áron 1, aranyat, míg Imre Géza 1 ezüst és Kenderesi Tamás 1 bronzérmet szerzett.

Az olimpiának még nincs vége és az évnek sem! Legyünk továbbra is büszke és még büszkébb magyarok!