Akik nem a csúcson hagyták abba – Didier Drogba

0

A harmadik részben a labdarúgásé, pontosabban annak egy jeles képviselőjéé a főszerep. A választás egy olyan játékosra esett, akinek kétszer is lett volna alkalma szép trófeákkal lezárnia a karrierjét (ráadásul ugyanannál a csapatnál), ám ő mindkétszer a folytatás mellett döntött.

Didier Drogba 20 esztendősen érkezett Európába. Hat évet töltött Franciaországban (Le Mans, Guingamp, Marseille), majd a Chelsea hívó szavára áttette székhelyét Angliába. 2004 és 2012 között szolgálta a londoni klubot, s nyugodtan kijelenthető, ez idő alatt vált igazán híres és sikeres játékossá.

A közvélemény és a szurkolók egy része szkeptikus volt a komoly összegért igazolt támadóval szemben, ám az elefántcsontparti egyre meggyőzőbben törlesztette vételárát. Hihetetlen fizikuma mellett robbanékonysága, kiválóan fejjátéka, valamint gyilkos távoli lövései révén szép lassan az angol bajnokság és az európai futball egyik legmeghatározóbb csatárává nemesedett. S bár nem volt annyira gólerős, mint a legnagyobbak, megvolt az a képessége, hogy a fontos mérkőzéseken (rangadókon, kupaelődöntőkben és –döntőkben) rendre betalált és csapata vezére volt.

Három bajnoki címet, négy FA kupát és három ligakupát is nyert a Chelsea-vel, 2010-ben pedig 29 találattal a Premier League gólkirálya lett. A Bajnokok Ligájában viszont sokáig hiába kergette a sikert, az utolsó pillanatokban rendre elhasalt csapatával (Drogba nehezen viselte ezeket a kudarcokat, legemlékezetesebb talán a 2009-es kirohanása a Barcelona elleni kieséssel végződő elődöntő lefújása után olyan indulatosan rontott neki a meccset valóban gyengén fújó játékvezetőnek, hogy úgy kellett visszafogni). 2012-ben aztán egy viszontagságos idény végén bejutottak a döntőbe, ahol a Chelsea ugyan végig alárendelt szerepet játszott, ám hősies küzdelem és egy adag szerencse segítségével a hajráig állták a sarat. Tíz perccel a vége előtt hátrányba kerültek, ám Drogba a vége előtt pár perccel kiegyenlített, s bár a hosszabbításban is voltak izgalmak (például egy kimaradt Bayern-büntető), végül a tizenegyes-párharc döntött. Itt a Chelsea került hátrányba, ám a müncheniek nem bírták idegekkel a végét, így az elefántcsontparti támadó úgy vállalhatta el az utolsót, hogy gól esetén övék a serleg. Odaállt, s magabiztosan belőtte.

34 évesen ért fel tehát a csúcsra, ráadásul klubja nem hosszabbította meg lejáró szerződését. Ott állt tehát Drogba a világ tetején, markában az a serleg, amiért annyi éven harcolt, s amiért annyit tett utolsó szezonjában és konkrétan azon a meccsen is. Utolsó lövésével ő és csapata is BL-győztes lett, s bár rajta kívül mások (például Cech, Lampard vagy Mata) is rengeteget tettek a sikerért, utólag leginkább őt ünnepelték.

Mindezek ellenére Drogba a folytatás mellett döntött. a kínai Sanghaj Senhua csapatához igazolt, innen pedig fél év után visszatért Európába, mégpedig a török Galatasaray-hoz. 2014-ben aztán némi meglepetésre visszatért a Chelsea-hez egy szezon erejéig, ahol inkább már csak kiegészítő szerepet kapott, persze a megnyert ligakupának és az elhódított bajnoki címnek is tevékeny részese volt. A bajnokavató utolsó fordulóban kezdett, s amikor húsz perc után lecserélték, társai a vállukon vitték le a pályáról az ünnepelt kedvencet. A visszavonulás gondolatát viszont továbbra is elhessegeti magától a 37 esztendős csatár: a napokban írt alá másfél évre a kanadai Montreal Impact együtteséhez…