A legkeményebb próbatétel

0

Rendeznek az Egyesült Államokban egy terepfutóversenyt, ami annyira brutális, hogy már inkább túlélőtúra. Csak profi felkészülés után, tökéletes kondícióval és páratlan elszántsággal vágnak bele a kiválasztottak, de így is ritka a célba érés. Bemutatkozik a Barkley 100.

A Barkley 100 szellemi kiötlője egy Gary Cantrell nevű amerikai férfi, akinek James Earl Ray (Martin Luther King Jr. merénylője) emlékezetes szőkése adta az ihletet 1986-ban. A fegyenc a Tennessee állambeli Brushy Mountain State Penitentiary börtönből oldott kereket, s 50 óra alatt 8 mérföldet (vagyis nagyjából 13 kilométert) sikerült menekülnie a nehéz terepen. Ide, az azóta bezárt fegyintézet környékére, a Frozen Head nemzeti parkba álmodta meg Cantrell a világ legkeményebb futóversenyét.

A teljesítendő táv 100 mérföld (160,9 kilométer). A verseny egy 20 mérföldes körön belül zajlik, ebből kell tehát ötöt abszolválni. A szintidő pedig 12 óra körönként, aki pedig ezt nem tudja tartani, értelemszerűen kiesik – ezt szem előtt tartva lehet beiktatni pihenőt. A pálya 10 pontján könyvek vannak elrejtve, ezekből a futóknak a rajtszámuknak megfelelő oldalt kell kitépniük, majd a célban bemutatniuk, így bizonyítva, hogy nem csaltak. Az utolsó kör minden versenyzőnek egyéni utat jelöl ki, hogy egymást se segíthessék – de ez elvétve érint bárkit is, hiszen alig jut el valaki idáig.

A Barkley nehézsége a különösen kegyetlen és igénybevevő terepviszonyokból fakad. A 100 mérföldes táv teljes szintemelkedése 16 500 méter, ami körönként 3300 méter emelkedő és 3300 méter lejtő, ugyanakkor a pálya legmagasabb és legalacsonyabb pontja között kevesebb mint 700 méter a szintkülönbség. A pálya egy háborítatlan erdőség közepén húzódik, ám nem utat vagy ösvényt követ, hanem csak egy vonal az erdőben, ami olykor sűrű bozótost vagy rekettyést keresztez. A pontos nyomvonal titkos, minden évben változik, az az évit csak hat órával a start előtt kapják meg a versenyzők.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a résztvevők nem használhatnak se mobiltelefont, se GPS-t, így gyakoriak az eltévedések és az ebből fakadó feladások vagy szintidő-túllépések. A pályán körönként két vízvételi lehetőség van (8 és 13 mérföldnél), minden más szükséglet kielégítését a versenyző magának kell, hogy biztosítsa. A versenyt ráadásul március végére vagy április elejére időzítik, ilyentájt pedig nem ritkák éjjelente a talaj menti fagyok, ami egy újabb (immáron sokadik) nehezítő körülmény. Hólyagos talpak, tüskéktől szétkaristolt lábak, végelgyengülés-közeli állapot – ezek a Barkley 100 attribútumai.

barkley100-2

Összegezve: a teljesítendő táv, a brutálisan kemény és viszontagságos terep, az eltévedés magas kockázata, a szintidő-tartás kényszere és még pár apróbb nehezítő körülmény együttesen tették már-már teljesíthetetlenné a Barkley-t. Az indulók jó részén már az első kör is kifog, sőt az sem ritka, hogy valaki már a második mérföld végén elrejtett könyvig sem jut el. Ezek ismeretében nem is meglepő, hogy felmerültek bizonyos definíciós anomáliák: sokak gondolják úgy, hogy ez nem is futóverseny, hisz szinte képtelenség futni rajta, míg mások szerint nem is verseny, mert a túlnyomó többség abban a biztos tudatban indul, hogy nem tud célba érni.

Cantrell évente 35 induló nevezését engedélyezi, a szerencséseket titkos kiválasztási procedúra után értesíti. A nevezési díj egyébként jelképes: 1,60$, valamint újoncok számára egy bármilyen gépjármű-rendszámtábla, visszatérőknek egy fehér ing, a korábbi teljesítőknek pedig egy pár zokni. A Barkley egyébként az utóbbi pár évben kezdett publicitást kapni, addig csak egy egészen szűk kör tudta, mi is zajlik minden koratavasszal a Frozen Head nemzeti parkjában.

Harminc év alatt a nagyjából nyolcszáz indulóból egyébként mindössze tizenhatan voltak képesek abszolválni a teljes versenyt – ami a körülmények tekintetében nem meglepő. Külön kiemelendő Brett Maune és Jared Campbell, ők ugyanis kétszer is célba tudtak érni. Maune ráadásul második sikeres teljesítésével 2012-ben az időrekordot is beállította (52:03:08). Igen, ez kis híján két és fél nap…

Felkészülés, hangulat, körülmények – minden benne van az alábbi videóban, érdemes rászánni az időt!